Te is pótolhatatlannak érzed a elvesztet társadat a gyászfolyamatodban? Szoktad azt érezni, hogy hiányzik az egyik feled? Vagy azt, hogy ti egymásnak születtetek és ilyen többet sohasem lesz? Én nagyon emlékszem arra, amikor ezeket mondogattam magamnak, ezt éreztem és ez volt minden gondolatom, hogy mi ketten olyanok voltunk, mint borsó meg a héja és ilyen csak egyszer adatik meg a világon. Szerencsésnek éreztem magam egy részről, hogy ő az életem része lehetett és én az övé, másrészről meg egy nagy igazságtalanságnak éreztem a sorstól, hogy ilyen fiataon elvette őt tőlem az élet. Sokszor jellemeztük úgy magunkat, mint a tojássárgája, amely én voltam, ő meg a fehérjéje, ami engem körülvett és biztonságban éreztem magam. Úgy éreztem semmi és senki sem árthat nekem, mert Attila velem van és megvéd mindentől. Érzelmileg, fizikailag, kapcsolatilag, anyagilag. Szóval minden téren. Egy védett és egyben nagyon kényelmi állapotban voltam. Azt csináltam és azzal foglalkoztam, amivel akartam. Tényleg úgy éreztem mi egymásnak születtünk, és együtt is fogunk maradni az életünk végéig. A legjobb az volt, hogy amíg ismerőseimnek párkapcsolati, házassági gondjaik voltak, addig én tudtam kivel akarom és fogom leélni az életemet. Láttam magam előtt a jövőnket, az utunkat, a közös fejlődésünket. Rengeteg mondanivalónk volt egymás számára. Az a pár voltunk, akik órákon át tudtak beszélgetni és emiatt is különlegesnek tartottam a kapcsolatunkat. Szeretetben, harmóniában éltünk és neveltük a gyermekeinket. Tényleg ő volt a mindenem és én az övé. Ő ajándék volt a sorstól Ő volt a másik felem Ő volt a mindenem Mert ő volt az, akivel maradéktalanul megnyíltunk egymásnak, akinek a szemében tökéletesnek láttam magam, egyformán gondolkoztunk, álmunk volt, hogy idős korunkban majd kéz a kézben összebújva távozunk. Ennek kapcsán tényleg ez volt a jelmondatom, hogy a világ legjobb társát vesztettem el, nélküle már nem ér semmit sem az élet, mert Ő volt az, akit nekem szánt a sors. Jóban-rosszban együtt voltunk, szavak nélkül is tudtuk mit gondol és érez a másik. Ennek az előadásnak persze nem az a témája, hogy ezt elmondjam , hogy milyen tökéletes pár voltunk, hanem az, hogy miért alakult ez így, hogy ennyire tökéletesnek éreztem a házasságunkat. És ennem kapcsán miért érezzük azt, hogy ő pótolhatatlan. Szóval, ha most így vagy ezzel te is, amit most elmondtam az én érzéseimből, életemből, akkor figyelj nagyon, mert bemutatom neked hogyan alakult ki ez az összenövés és ebből a pótolhatatlanság érzése most nálad. Mit nyújtottatok egymást számára, a kettőtök együttműködése kapcsán milyen pontok maradtak el az életedben, amivel nem kellett foglalkoznod. Mert minden kapcsolat ilyen, hogy 2 ember kiegészíti egymást. Formálják egymást és a kapcsolatukat. Szóval amikor megismertétek egymást, akkor még nem voltatok így összenőve, akkor működött a kémia és úgy döntöttetek nem engeditek el többet egymás kezét, együtt maradtok jóban rosszban és egy házasságkötésben ezt meg is ígértétek egymásnak, hogy holtomiglan-holtodiglan. Teltek az évek és az együttélés kapcsán mindenkinek meglett a maga szerepköre, a maga feladatköre, amivel hozzájárult az élethez, kettőtök kapcsolatához, fejlődéséhez. És ez nem ment egy vagy 2 év alatt, ez annál több időbe telt. De szépen alakult és stabilizálódott, majd, amikor jöttek a nagyobb események, gyermekek születése, költözések, építkezések, vállalkozás, munka, sport, hobbi stb azok is megtalálták a helyüket az életben, ott is felosztottátok, hogy ki mit fog csinálni. És itt van a lényege ennek az egésznek, hogy neki és neked is megvoltak a magad feladataid, hozzájárulásod a kapcsolatotokhoz. És a két külön élet összefonódott egyre több szálon kapcsolódtatok, és lettetek elválaszthatatlanok. És ez így van rendjén, hiszen azért vagy kapcsolatban, hogy ketten többen legyetek, mint egyedül. Egyre szilárdabb lett, mindent együtt oldottatok meg. Gondold meg mennyi minden szerepköre volt a társadnak. Ő volt a kertész, van, ahol a szakács, az autószerelő, a gyermekek szállítója, a szerelő a ház körül, a te érzelmeid kezelője, a pszichológusod, a legjobb barátod, sport partnered, vállalkozó társad, álmaid örzője, legmélyebb lelkitársad, az állandóan készenlétben lévő és ugrásra kész segítséged, az, aki szórakoztatott téged, meghívott ideoda, elcsábított időnként, szexuális partnered volt, társ és a gyermekeid apja, nevelő partner és a végtelenségig sorolhatnám ezt neked. Akár oldalalakon keresztül is, hogy egy férfinek mennyi, de mennyi szerepköre van. Fizikai, érzelmi, anyagi, kapcsolati biztonságod. És neked ugyanígy rengeteg féle-fajta szerepköröd volt az ő életében. Így lett két különálló életből egy nagy MI. És ez a nagy MI ketten jobban működött, mint az egyedül. De nem is kellett semmit sem egyedül csinálnod, hiszen ott volt ő a háttérben. Mindig. Így lettetek, egy ember 2 testben, borsó meg a héja és a többi összes jellemző erre. És tényleg az életnek csak így ketten együtt volt értelme. Nem gondolkoztál azon mi lenne, ha, ha ő nem lenne, hogy ez hogyan menne tovább. Minek? Hiszen együtt voltatok, egymásnak teremtve, ennek soha nem lehet vége. Szóval az ember nem arra rendezkedik be, hogy mi lenne , ha vége lenne. Nem is lehet úgy élni egy kapcsolatban. A lényeg itt az, hogy az élet számos területén kipótoltátok egymást. Nem kellett mindent tudnod, ismerned, jártasnak lenned az élet minden területén. Van, amit ő tudott, van, amit te. Nem kellett egyedül megoldanod a minden napokat, a feladatokat, a gyerekeket, a ház körüli teendőket, a munkát, vállakzást, családot, barátokat stb és sorolhatnám. Ha nehézséged volt, ott volt ő, mint a telefonos segítség, aki számára az első és legfontosabb voltál. Ugrott, ha nehézséged volt, ha bajban voltál és kimentett a nehezebb szitukból, megoldotta helyetted, mondván ez nem női munka, meg neki van már ebben gyakorlata, csinált már ilyet, vagy felhívott egy havert, aki kisegítette és sorolhatnám ezt is a végtelenségig. Valójában észre sem vetted, de el voltál kényelmesedve és kényeztetve így az élet és ő álatala. És ő rá igaz ez is, mert te is ezt adtad meg neki. EZ A NAGY MI ÁLLAPOT. Ezt az állapotot ismerted évtizedeken át, ebben éltél, ez volt a valóságod. Ha ismerősöd szingli volt, vagy elvált stb stb, akkor azt nem élted át, nem is igazán értetted. Te ültél, éltél a nyugiban, a komfort zónádon belül. Mint egy nagy kényelmes karosszékben, ami átölel és amiből kiesni nem lehet. Legalább is ezt hitted. Mindaddig, amíg meg nem történt a veszteséged. És valójában a gyászév erről szól, hogy szépen lassan kiderül, hogy is állt össze ez a NAGY MI. Kinek mi volt a feladat, szerepköre benne, az élet mennyi területén szakadt most akkor rád az élet. És azok a feladatok, szerepkörök, amiket ő vitt most rád várnak, de neked nincs tudásod, tapasztalatod, ismereted ezekben. Csoda, ha hiányzik, ha félembernek érzed magad, ha nélküle nem megy, ha úgy érzed őt senki sem tudja pótolni, belőle csak egy volt. ÍGY van, abban a MI-ben, amiben éltetek, amit megteremtettetek magatoknak, abban belőle csak egy volt és belőled is csak egy volt. Ketten hoztátok létre évek alatt, nem egyik a pillanatról a másikra ültél bele ebbe a biztonságos, átölelő karosszékbe, idő volt rá, amit jól használtál fel az életed teremtésére. Csak akkor ketten voltatok erre. Így már látod remélem miért érzed azt, hogy őt nem lehet pótolni. És itt van a lényeg, amit meg kell, hogy érts, hogy nem őt kell pótolni. Annak az életnek vége, az életednek az a szakasza véget ért, amikor te ki voltál pótolva. És lehet, hogy erre felkapod a vizet, de ha jól követted azt, amit eddig mondtam neked, akkor látnod kell ebben az igazságot. Egy kapcsolat, egy együttélés, egy házasság erről szól, hogy nem kell mindent tudnod és ami nem a te feladatod volt, abban nem lett tudásod, jártasságod, tapasztalatod. Az nem épül be tudás szinten, mert nincs szükség rá. Azokat a volt társad csináltad, tehát kipótolt téged azokon a területeken. Úgyhogy egy nagyon nagy félreértés az, hogy ő pótolhatatlan. Ez nem erről szól, hanem arról, hogy te be akarod-e most pótolni azt, amit eddig nem kellett, mert a kényelmes házasságban nem volt szükség arra, hogy mindent tudj és csinálj. Tehát neked kell most ezt bepótolnod, hogy ezeket az elmaradásokat meglépd. Nem arról van szó, hogy senki sem léphet a helyébe, amit oly ingerülten írtok le sokszor. Ki akar a helyére lépni? Ki akarna a semmiből ennyi feladatot felvállalni HELYETTED? SENKI! Valójában senki. Viszont egy valakinek a helyére kell kerülnie és ez te vagy. Tehát amikor azt hangoztatod, hogy senki sem kerülhet a helyére, akkor pont saját magadtól veszed a lehetőséget. Nem másnak kell megtanulni az ő helyén élni, hanem neked magadnak, hogy ismét teljesnek érezd és lásd magad, annyire teljesnek, ahogyan ezt még sohasem tetted. Ha ezt megteszed, akkor nem fogod magad félembernek látni, sem annak titulálni, ahogyan azt most teszed. Ott a tükör és nézz bele. Egy félembert látsz? Mert én nem. De én is azt hittem az vagyok, mindaddig, amíg megadtam magam ennek a hitnek. A legkönnyebb kimondani azt, hogy ő pótolhatatlan, mi egymásnak lettünk teremtve és akkor lezárod így az életedet és a benned lévő lehetőségeidet. Tényleg azt hiszed, azzal áltatod magad, hogy ennyi ember egymásnak lett teremtve? És ti egyike voltatok ezeknek? Az igazság az, hogy nem, hanem ennyi ember kitartó munkával közösen megfejlődte ezt, hogy így érezzen egymás iránt. Ennyi ember együtt megfejlődte, hogy így éljenek, hogy így közösen kipótolják egymást az életben, és ebben a kényelemben, egymás kényeztetésében éljenek. Ezt megfejlődtétek, ketten, közös munkával. Nem egymásnak lettetek teremtve. Csak a gyászban túlértékeljük az előző életet és nem látod egész egyszerűen át hogyan alakut ki a közös MI állapototok. Nem egymásnak voltatok teremtve, hanem önmagatoknak megteremtettétek ezt az érzést, hogy úgy éreztétek egymásnak lettetek teremtve. És most ezt a kitartó munkát magadba kell raknod. Csak, hát ugye az is furcsa, hogy te egyedül belekezdjél valamibe. Mert nem csináltál ilyet és fogalmad sincs hogy csinéld, fogalmad sincs ki vagy te a nagy kényelmes MI élet nélkül. Ez 2 külön dolog, és most, ha te aktívan nem vágsz bele a veszteséged feldolgozásába és abba, hogy megtudd ki vagy te a társad nélkül, mit tudsz megteremteni önmagad számára, akkor pontosan azon dolgozol, hogy több ilyen közös MI állapotot ne hozz létre, pont elzárod magad ettől a lehetőségtől, hogy meglásd mással is megfejlődheted ezt, hogy azt érezd ti egymásnak vagytok teremtve. Pedig ahogyan ezt egyszer létre tudtad hozni úgy ez még egyszer lehetséges. Van benne tapasztalatod, jó vagy benne. Csak meg kell tudni ki vagy a társad nélkül, ha már nem ebben a nagy MI-ben élsz. Gyakorlatilag érzem, hogy nyílik a bicska a kezedben, hogy merek ilyet mondani, és ez jó. Legalább hatással van rád és elgondolkozol ennek az igazsáságán. Vagy lezárod, hogy ez mind nem igaz, amit mondok, de tudd, akkor ebben a felesem igaz történetben fogsz élni és átvered magad majd napi szinten, hogy ő pótolhatatlan. Ami pótolhatatlan az az, hogy megtudd ki vagy te néküle, mit kell megfejlődnöd és mit kell létrehoznod, milyen pontokon kell dolgoznod ehhez . Csak ez munka, bizony a gyászmunka része és te ezt meg akarod spórolni magadnak. Jobb a langyos víz, mint belevágni egy komoly munkába, aminek legalább eredménye lenne. Ha eddig soha az életben nem kellett kipróbálnod, hogy te ki vagy, akkor honnan tudod, hogy ő pótolhatatlan? Ha nem tudod mit tudsz egyedül, önmagad létrehozni, akkor honnan tudod, hogy ő pótolhatatlan. Ha sohasem kellett eddig kipótolnod önmagadat, akkor miért ráhárítod a felelősséget és az életre, meg a világra, meg az igazságtalanságra? Miért nem magadra, hogy megtudd hogyan tudod te saját magadat kipótolni, megtudd kivé válhatsz ebben a folyamatban. Ja, hogy nem vagy kiváncsi rá? Akkor miért hallgatod ezt az előadást, De most mondom neked azért nem vagy kiváncsi rá, mert a könnyebb utat választod, kommentelgetsz és közhelyeket mondogatsz és ezek mellett akarod megtalálni az igazságot. Ami nem fog jönni, mert az igazság abban van, ha te fejlődsz végre. Amikor megfejlődöd ezt, kipótolod önmagadat, akkor az élet már nem fog tudni téged nehéz helyzetbe hozni, mert egy teljes egész gyönyörűség lettél, aki tudja mit tud, mire képes, mit tud megteremteni és állandóan túlteremti önmagát. Innentől kezdve nem fogsz félni egy új kapcsolatról sem, egy esetleges újabb veszteségtől sem, mert, megfejlődted ezt az állapotot. Nem kell téged kipótolni, nem kívülről várod a boldogságot, hanem magadnak hozod azt létre akármikor és olyan mennyiségben, amilyenben csak akarod. Az özvegyi gyászmunka látod most már remélem, hogy a legnehezebb gyászmunka. Ha megteszed ezt a munkát, akkor majd nem ki kell pótolni a nem tudásodat egyes területeken, hanem te önszántadból úgy dönthetsz, hogy hagysz valakit abban bekapcsolódni. És ez más, mintha azt te nem tudnád elvégezni erő, idő, tudás, jártasság hiányában. A veszteségfeldolgozáshoz ezért kell egy nagy adag bátorság, hogy ezt felismerd és rájöjj, hogy magaddal van a legtöbb feladat, önmagad megismerésével. Ne spórold meg magadtól az utat, hogy ki vagy te. Fontos és nagyon figyelj, hogy nem most vesztetted el a másik feledet, hanem elvesztetted az egyik feledet akkor, amikor valaki más elkezdett téged kipótolni. Nem most hiányzik az egyik feled, hanem az sosem volt meg, mert nem volt rá szükség a kapcsolatod, a házasságod miatt. Az özvegységben viszont itt van ennek a megfejlődése, hogy kifejlesszed azt a részedet, amelyik eddig pótlásra szorult. Amikor ezt megteszed, akkor fogsz teljes életet élni és egy új világ megnyílni előtted. A gyászévben előjön minden, ami ki volt pótolva, erről szól a gyászév és emiatt nagyon nehéz a 2. év, mert ott tudatosul, hogy akkor ez már így marad örökre. És itt a válasz arra is, hogy egyes özvegyek miért menekülnek bele egy társkapcsolatba a veszteségük elején. Hát ezért, mert elképzelhetetlen, hogy ezt meg tudja fejlődni, nem is adja meg magának a lehetőséget rá. Csak társként, feleségként ismeri önmagát. És inkább elfogad valakit, és méregeti, hogy ez, meg az ugyan nem úgy megy, mint a férjével ment, de lehajtja a fejét, hogy hát jobb, mint egyedül. De tudd ez amiatt van, nem vállaltad fel a felelősséget önmagad élete iránt, így örökre félemberként fogsz élni. Sosem fogod megtudni, hogy milyen egy teljes élet. Örökre egy kipótolt állapotot fogsz keresgélni, és ez látod már te is remélem, hogy egy nonszensz. Emiatt nem a férfiaknak kell a férjedre hasonlítaniuk, hogy olyanok legyenek, mint ő, aki ki tudott téged pótolni, hanem neked kell itt változnod, hogy valaki számára érdekes legyél teljes emberként, Nem pótlékot keress magadnak végre, mert ezt érezni fogják. Te legyél olyan, aki megteremti magának az életet, ne kelljen téged kipótolni. Ki fog itt majd egyszer új társat keresni a pótlékra szoruló, vagy az, aki már kipótolta önmagát? Ez egy jó mutatószáma is a veszteségfeldolgozásnak, hogy amíg ezt mondod, hogy ő pótolhatatlan, addig kívülről várod, hogy valaki létrehozza neked a boldogságot. Ezek mind a fel nem dolgozott veszteség jelei és annak a tünete, hogy nem tudod még ki vagy a társad nélkül. Még mindig a régi életed tükrében nézed önmagad, a volt társadat és a lehetséges új társakat is. Amikor ezt a munkát nem spórolod meg, hanem a felépített ömagad új verziója sohasem mondana ilyet. Értelmetlenné válna ez a kérdés. Ha a pótolhatatlanságot hajtogatod, akkor mindig benne maradsz az előző életedben, addig egy esetleges új társkapcsolatban hárman lennétek. No és nézzük akkor milyen feladatokat kellene megfejlődnöd ahhoz, hogy önmagad ki tudd pótolni. Nagyon hosszú a lista, elsorolom neked, hogy legyen valami fogalmad róla. Ha gondolod írd le, pipáld ki, hogy melyikkel vagy már meg, így látod hol tartasz és mi vár még rád, mit kell még megfejlődnöd. - Ahhoz, hogy stabilizáld a helyzetedet, kiszámíthatóbbak legyenek a napjaid, meg kell tanulnod kezelni a gondolataidat és átengedni magadon az érzelmeidet, nem terelni a figyelmedet és elnyomni az érzelmeidet - Meg kell tudnod, hogy a gyásznak valójában milyen szakaszai vannak és neked mi a feladatod az egyes szakaszokban - Feltérképezd hogyan állsz neki egy problémának, milyen megküzdési stratégiáid vannak, mit csinálsz jól és mit nem - Technikát szerezz be arra, hogy észrevedd, mivel foglalkozol napközben, azzal, amire van ráhatásod, vagy azzal, amire nem, hogy végre visszavedd az irányítást életed felett - Megtanuld milyen kérdéseket érdemes és kell feltenned magadnak, melyeket kell elengedned, melyek azok, amelyek csak elviszik az idődet - Felismerdd mi a különbség a fájdalom és a szenvedés között és mit tehetsz, hogy könnyebbek legyenek a napjaid. Felismerd, hogy a fájdalmat mi hozzuk létre magunknak. -Megismerkedj azzal, hogy mi az özvegyi köd, miért olyan homályos minden, miért érzed zombinak, robotnak magad ebben a világban Technikáid legyenek arra, hogy kezelni tudd a feladataidat, a túlterheltséget, ne kételkedj a döntéseidben, kezdj gyökereket ereszteni ebben az új életedben. Megnézd milyen történeteket mesélsz magadnak a társad elvesztése kapcsán, annak körülményeiről és hogy mi a lehetséges a számodra az életednek ebben az új szakaszában, hogyan kellene értelmezned ezeket a történeteket Megnézd közelebbről az özvegy szó mit jelent, és barátkozz vele Megtanuld hogyan hozz erős döntéseket és ne kételkedj bennük többet Felismerd a belső kritikusodat, aki megpróbál a haladásról lebeszélni - Célod legyen, hogy felkerülj a prioritási listádra, ne csak másokra figyelj oda, hanem önmagadra is. - Elindulj az öngondoskodás irányába, - Nézd végig mi hoz örömöt az életedbe, melyek az igazán örömteli cselekvések, amelyek feltöltenek - Kezdj el hála napló vezetni, napi szinten nézd végig miért lehetsz hálás, az elvárásaidat hálává transzformáld, ahonnan egy nagyon másik világ fog elénk tárulni - Technikákat legyenek az elalváshoz és a jobb és pihentetőbb alváshoz - Kezdj bele abba a folyamatba, hogy tudatosan emlékezni tudj a társadra, - Megnézd mi változott meg a világodban, a családodban amióta ő már nincs veletek, ki volt ő, milyenek voltatok együtt. - Megnézed miért észleled másnak ezt új világot, mint amilyen valójában. - -Nézd végig kik vannak körülötted, és azt is, hogy miért tűnnek el az emberek a gyászban és te mit tehetsz ebben a helyzetben. - - Legyen tudásod arról, hogy mit tehetsz az általad ártalmasnak ítélt emberekkel, és megértsd miért akarsz másoknak jót magad helyett - - Foglalkozz a bűntudattal, azzal hol vádolod magad jobban, mint kellene - -Feltérképezed mi változott meg a régi életedhez képes, milyen az új élet most - -Végigelemzed milyen pozitív tulajdonságaid vannak, mik az erősségeid és az értékeid - -Elkezdedj dolgozni együtt a magabiztosságod, az önbizalmad és a bátorságod felépítésén - -Feltárod milyen korlátozó meggyőződéseid, hiedelmeid vannak önmagadról az özvegységről és a lehetőségeidről - - Megnézed mi volt a használati útmutatód, forgatókönyved az előző életedhez, mit tudsz megtartani abból és mit kell újraírnod - - A hatodik hónapban kezdesz el dolgozni a magányon, a hiányérzeten. - Ebben a hónapban dolgozol a jövőképeden és célokat állítasz fel magadnak. Az életed minden területét megnézed, feltérképezed és megnézed melyik területen mivel kezdd, hogyan mozdulj el előre. - Ha végignézed ezt a rengeteg rádváró feladatot akkor látod mekkora utat tehetsz meg te is abból a helyzetből, hogy nem nálad a kontroll, az érzelmeid elsodornak, félsz, rettegsz a jövőtől, robot szerűén csinálod a napjaidat, a mardosó hiányérzetből oda, hogy te vagy a főnök az életedben, tudod ki vagy, fontos vagy önmagadnak, vannak céljaid és álmodsz megint és megvalósítod őket. Gondold jól végig,ami ma elmondtam és, ha ezek után megint csak ugyanazt írod le, hogy pótolhatatlan és őt nem lehet kipótolni, akkor ez a csoport nem vaéó neked,. Akkor ez a kesergős élet való neked, amivel szépen lassan, de lehet gyorsan is tönkreteszed magad. És ez a te választásod, hogy elfogysz és nem félember leszel, hanem negyed, majd még az sem.