Elakadás a gyászban
Elakadás a gyászban – amikor nem tudsz továbblépni
Sokszor hisszük azt, hogy “csak” fáradtak vagyunk. Hogy a test fáj, húz, nyom, feszül. De mi van, ha valójában nem a tested a nehéz… hanem te vagy elakadva a gyászban?
Mi van, ha amit érzel, az nem betegség vagy gyengeség – hanem a gyász miatti belső feszültség, amit eddig nem volt hol elmondani? Kimondatlan kérdések, elfojtott érzések, napok, amiket csak túl kellett élni?
Mit jelent az elakadás a gyászban?
Elakadás a gyászban akkor történik, amikor hosszú idő elteltével is úgy érzed, egy helyben topogsz. Amikor nem tudsz kapcsolódni önmagadhoz, a testedhez, vagy az élethez.
Ez nem azt jelenti, hogy „valami baj van veled”. Inkább azt, hogy túl sokáig voltál egyedül a fájdalommal. És a gyász belül zárta be azt a teret, ahol korábban élni, érezni, lélegezni tudtál.
A test is reagál az elakadásra
Összehúzódás. Légszomj. Állandó feszültség. Ezek a gyász testi jelei lehetnek – de gyakran nem fizikai eredetűek. A tested csak jelzi, hogy nem férsz már bele abba az életbe, ami maradt a veszteség után.
Lehet, hogy kiszorult belőled az élet. És már te sem férsz el benne.
„Nem vagyok rosszul… csak elakadtam”
Sokan nem merik kimondani, de a gyászban való elakadás nem ritka. Ilyenkor jönnek a belső monológok:
- „Erősnek kell lennem.”
- „Túl kéne már lennem ezen.”
- „Másoknak ennél nagyobb baja is van.”
- „Úgysem érti senki.”
De ezek a gondolatok csak mélyítik az elakadást a gyászban. Mert ha magadra maradsz a saját köreiddel, újra és újra ugyanoda jutsz vissza.
Mi lenne, ha nem megoldani kéne… hanem fellélegezni?
Mi lenne, ha nem a problémára keresnél megoldást, hanem teret adnál annak, ami most van? Nem visszahúzódni, hanem kinyílni. Nem túlélni, hanem lassan újra élni.
Ez a változás nem egyik napról a másikra történik. De elindulni lehet.
Lépésről lépésre – vissza önmagadhoz
Az elakadás a gyászban nem végleges. Nem kell gyorsan. Nem kell tökéletesen. De elindulni kell.
Mert a belső ajtók nem maguktól nyílnak ki. Hanem attól, hogy végre bekopogsz. És ha ezt olvasod, talán már az első koppintás is megtörtént.
Most jön a második: Mi lenne, ha segítséget kérnél? Térben. Társakban. Egy keretrendszerben, ahol nem vagy egyedül.
Mert lehetséges a kilépés az elakadásból – és újrakezdés a gyász után.