Elvesztettem a társamat - meddig tart még a fájdalom
Elvesztettem a társamat - meddig tart még a fájdalom?
Elvesztettem a társamat – meddig tart még a fájdalom
Meddig tart még? Van-e esetleg egy végpontja, amíg ki kell bírnom ezt a fájdalmat, hogy elvesztettem a társamat? Hirtelen halál köszöntött be az életünkbe, nem tudtunk felkészülni rá.
Sokszor hallani ezt a kérdést, akár váratlan volt a haláleset, akár nem. Egy szülő, egy társ, egy Apa, egy Anya elvesztése kibírhatatlan fájdalommal jár. Te is felteszed magadnak ugye ezt a kérdést, hogy meddig kell még kibírnod a fájdalmat? ?
Sőt talán azt is, hogy mondja meg valaki pontosan még hány nap, hány hét, hány óra, amit ebben a fájdalomban kell eltöltenem a társam nélkül. És ha tudom, hogy meddig tart, akkor majd valahogyan ki fogom bírni. Akkor mindent megteszek, hogy kibírjam, csak valaki mondja meg végre, hogy meddig fog tartani.
Hogyan néznének ki a napjaid, ha tudnád ezekr a kérdésekre a választ?
Nem tudom még, nem tudom hogyan fogok élni néküle- általában ez a válasz.
Miben lesznek mások a napok, ha tudnád meddig kell kibírni a fájdalmat a társad nélkül a gyászban.
Mások lesznek-e egyáltalán?
Hogy érzed? Ha lenne egy végpont, akkor más lenne? Gondolj bele, de úgy igazán, mennyire igaz az, hogy, ha lenne egy végpont, akkor mások lennének a napjaid? Más lenne a gyászod? Más lenne a fájdalmad a társad nélkül?
Hm, lehet. Talán a könnyebb utat választanád és csak kibírnád valahogyan.
Mit hagynál ki?
Nem tanulnád meg kezelni az érzéseidet, a fájdalmadat a gyászban.
Nem fedeznéd fel, hogy ki vagy és ki lehetsz a társad nélkül.
Nem vennnéd a bátorságot arra, hogy lehetőséget találja a helyzetedben
Nem ismernéd meg önmagad egy újabb és talán még jobb verzióját, akit a társad nélkül voltál képes létrehozni.
Nem bizonyítanád be magadnak, hogy erős vagy és elsöpörhetetlen
Nem gyászolnál azért, mert szerettél valakit tiszta szívből
Elmenekülnél a fájdalom elől és nem fordítanád át a helyzetedet arra, hogy ne fájdalommal, hanem szeretettel tudj emlékezni az elvesztett társadra.
Kihagynád ezt az utat, mert fáj, mert fáj, hisz elvesztettél valakit, akit nagyon szerettél. Nem tanultuk meg, senki sem tanította meg kezelni a fájdalmat, a negatív érzéseket, a veszteséget.
Ne okold magad emiatt. Nem a te hibád.
Azt már te döntöd el hogyan járod be ezt az utat a társad nélkül. Szenvedéssel, vagy építesz belőle valamit magad és mások számára is.
A válasz, hogy meddig fog tartani?
Részemről az, hogy tedd fel magadnak a kérdést, hogy meddig nem lesz veled az, akit elvesztettél?
Gyászfeldolgozás velem, gyásztanácsadás neked!