Azt nézzük ma meg, hogy mi a különbség a siker és a boldogság között. Ez egy nagyon összetett és sok esetben zavarodott állapot az özvegységben, a gyászban, hogy lehetek-e még boldog, felépülhetek-e a gyászból? Lehetek-e még sikeres? Lehetek-e még mind a kettő? Hogyan függenek ezek össze egymással? Mi van, ha most nem látom egyiket sem elérhetőnek, és még csak céljaim sincsenek, annyira össze vagyok zavarodva. 

Akadályoz ez valamennyire, hogy nincsenek céljaim a jelenlegi az állapotomban ami ugye nagyon sok esetben van a veszteségünk esetén, hogy nem látunk célokat, olyan kilátástalan az egész, homályos ez a világ,  milyen céljaim is lehetnének egyedül és ebből következik, az hogyha nincsenek céljaim, akkor hogyan leszek sikeres, hogyan leszek én boldog, képes leszek-e arra, hogy felépüljek a gyászból.

Ha ezt elkezdjük itt fejtegetni kialakulhat egy komoly útvesztő és el is veszhetünk gyakorlatilag ebben a három fogalomban.  Célok-boldogság-siker és mivel annyira ködösnek és homályosnak tűnik ez az egész dolog, emiatt nagyon sok esetben feladjuk és hagyjuk, hogy inkább akkor csak folyjon az élet és legyen, aminek lennie kell, beleveszek ebbe az útvesztőbe. 

Ezért gondoltam, hogy hozom ezt a témát, egy picit nézzük meg, hogyan is alakulnak a célok, hogyan alakul a boldogság, hogyan alakul a siker, hogyan kapcsolódik ez a három dolog egymáshoz. 

Ha van kedved nyugodtan írd le mit hoz fel benned a téma, mit szeretnél megtudni a téma kapcsán. Rögtön kezdhetjük az első kérdéssel , te, hogy érzed lehetsz-e még boldog? Vannak pillanatok amikor megérzed a boldogságot? Megengeded magadnak a boldogságot? Mi van olyankor, amikor boldogságot érzel? Ez a boldogság érzés összekapcsolódik esetleg azzal, hogy az azt jelenti akkor, hogy hátrahagyod a társadat vagy valamilyen jelentése van arra vonatkozóan, hogy milyen volt a házasságotok, hogyha te megérzed boldogságot? Vagy lehetsz-e ebben az új életben boldog, annak van-e valamilyen jelentése a házasságotok minőségére, az együtt töltött időtök minőségével kapcsolatosan? 

Nézzük meg ezeket egy picit közelebbről a mai napon.

Sok olyan ügyfelem van, aki akár szeretné mind a hármat, szeretné azt, hogy legyenek céljai, szeretné megint a boldogságot megérezni, szeretné azt, hogy sikeresnek érezze magát, szeretne felpülni a gyászból és sok olyan sorstárssal is találkozom,  akik mindezt nem szeretnék, nem szeretnének már a célokat,  nem szeretnék, hogy céljaik legyenek a társuk nélkül, azt már nem tudják elképzelni, talán nem is szeretnék hogy boldogok legyenek, és nem szeretnének egyáltalában sikeresnek se érezni magukat.

Mert valójában mind a három dolgot, mind azt, hogy célom van, boldog vagyok és sikeres vagyok mindegyiket csak és kizárólag a társukhoz, a házassághoz kapcsolták.

Tehát az egész életüket ő hozzá kapcsolták, annyira összenőttek, annyira egymás mellett haladva építették a célokat, lettek ennek kapcsán boldogok, érezték magukat sikeresnek, hogy valójában amikor így egyedül maradunk ez szinte teljesen elképzelhetetlennek tűnik és azt gondolom, hogy ez teljes egészében rendben is van a veszteségünk elején. 

Nagyon sokan vagyunk, akik nagyon korán ismerkedtünk meg a társunkkal, évtizedeket együtt töltöttünk velük és természetes, hogy a célokat együtt állítottunk, így fel fogalmam sincs milyen lehet célokat gyártani egyedül magamnak csak úgy bele a világba. Emiatt ez egy ilyen nagyon meghatározhatatlan fogalommá válik, fogalmam sincs milyen lehet a boldogság egyedül, mert a boldogság ő hozzá kapcsolódott, hogy fogtuk egymás kezét. Fogta valaki mindig a kezemet. 

Én egyedül úgymond nem léteztem, és ezt most ne értsd félre, nem arról van szó és nem baj az, hogy te egyedül nem léteztél, hanem amikor a célokon gondolkoztunk ugye közös céljaink voltak, kapcsolati céljaink voltak, családi céljaink voltak, tervek, álmok, amelyek közös megvalósítást igényeltek. Tehát ebből a szempontból ugye nem léteztünk egyedül. Egy hasonlaton, vagy ábrán keresztül megmutatva, mintha lett volna két kör, amit lerajzolunk egymás mellé.  Az egyik én vagyok, a másik a társam és ennek kapcsán van egy közös érintkezési felület. 
Ez a felület, amikor elkezdődik egy kapcsolat egy pici érintkezési felület, majd, amikor egyre mélyül ez a kapcsolat, egyre több időt vagyunk együtt, majd a gyerekek is bekerülnek a kapcsolatba, ezért ugye ez kétkör egyre inkább egymás síkjába kerül és a két kis kör szépen kezdi lefedni egymást. Egy idő után már nem az van, hogy én egy  külön körben vagyok, és a társam is van egyben, és van egy közös halmaz, egy találkozási területünk, hanem ez a kettő nagyon sokszor  egybecsúszik az évek folyamán.

Ennek kapcsán én, mint egyedülálló individuum egy kicsit így idézőjelbe téve nem létezem, hanem a közös halmozunk létezik és ennek a közös halmaznak a kapcsán vannak céljaim, ennek a közös halmaznak a kapcsán érzek boldogságot, ehhez a közös halmaz vezet minket sikerre, a közös sikerre.

Ez a közös halmaz adja az energiát, a napi táplálékot, a biztonságot, a szeretetet, ez táplálja a magabiztosságomat, az önbizalmamat, ez segít át a nehézségeken, hogy ebben a közös halmazban mozgok. Amikor ez a közös halmaz a társunk elvesztésével egy darabbá válik, egy körré válik, akkor ez a kör nem találja hirtelen, hogy hova tud kapcsolódni. Keresi mindenhol ezt, hogy hol van a párom, hol van a másik felem, akivel a célokat tervezhettem, akivel boldog voltam, aki kapcsán sikeresnek tudtam érezni magam. Ki fog segíteni nekem abban, hogy fel tudjak épülni a gyászból.
Ez most már nincsen meg és mivel nincsen meg ez a kis kör vagy akár nevezhetem egy buboréknak is próbál minden irányba folyni kapcsolódni, de sehol sem találja meg azt az igazi kapcsolódást és így ennek kapcsán mondom azt, hogy mind külön individuum nagyon sok esetben nem létezünk, nem léteztél és most, amikor itt maradsz egyedül ennek a kicsi körnek kell valahogyan megtalálnia azt, hogy hogyan legyenek neki céljai, hogyan tud a boldog lenni, hogyan tud sikeres lenni. 
Emiatt ez egy borzasztóan nehéz folyamat a gyászból való felépülés, mert ahogy az előző videóban is mondtam ebben a folyamatban most egyedüli körként, buborékként fogalmam sincs milyen sikeresnek lenni. 

Hiszen sikeresnek annak kapcsán éreztem magamat, hogy ő mellettem volt, voltak céljaim vele együtt, lehettek céljaim nekem külön is, de ezeket a célokat meg tudtam beszélni vele és ennek kapcsán sikeresnek is éreztem magam. Tehát ez a három dolog ahogy látod nagyon-nagyon összefügg és teljes egészében természetes, hogy egy káoszt hoz létre benned a veszteséged elején és hozza azt, hogy se célom nincsen, boldog sem igazán hiszen már hogy lehetek, mert az csak vele volt lehetséges és akkor, ha a sikerre kérdezek akkor pedig ez végképp  kilátástalan dologgá válik. 

Mit jelenthet a siker, mit jelenthet a siker az özvegységben, a gyászban, egyáltalában ez a szó kapcsolódhat-e ide a gyászból való felépülés folyamatához. 

Két álláspont van, hogy van aki el tudja már képzelni, hogy lehetnek céljai és lehet boldog, és aki el tudja már képzelni végül is azon keresztül tudja elképzelni, hogy valószínűleg már elkezdett magának legyártani kicsi pici célokat. Megtapasztalta a belőlük áradó örömöt, sikert, boldogságot, hogy elérte azokat.  A célok elérése kapcsán megtapasztalt pozitív érzéseket, ezek a pozitív érzések valami kis pillanatnyi örömöket hoztak létre benne.  
Nagyon érdekes dolog, mert ott van még egy másik fontos téma az öröm és a boldogság, hogy mi lehet a különbség az öröm és a boldogság között.  Az öröm remélhetőleg te is érzed, ezek ilyen pillanatnyi örömök, pillanatnyi kis elért eredmények, célok, sikerek kapcsán megtapasztaljuk az örömöt. Ha remélhetőleg már azon a szinten vagy hogy ezt beengeded magadnak, akkor az a sok kis pici öröm fogja majd összetenni a boldogságodat. 

Nézzük meg akkor hogyan épül fel ez a hármas, a célok, a boldogság és a siker. Szükséges-e mindegyik, különböznek-e valamiben egymástól, segítik egymást vagy gyengítik egymást, hogyan kapcsolódnak a gyászból való felépüléshez, az özvegységben, ehhez az ismét szerethető életnek az építéséhez. 

Nagyon sokan nem választják el ezeket a szavakat egymástól és olyan minthogyha ezek a fogalmak jelentenék, pedig nagyon sok esetben mást és mást jelentenek.

Úgy gondolom, hogy kultúránk része, hogy megvan a sikerre való törekvés energiája. Követjük a sikeres embereket, nézzük, hogy minek kapcsán sikeresek, mit tesznek a sikerekért és nagyon sok esetben azért akarjuk ezt a sikerre való törekvést, mert ott van mögötte vagy a végén a boldogság ígérete. Minthogyha ez a két dolog, hogy sikeres vagyok, akkor annak egyenes következménye lenne az, hogy boldog is leszek. 
Aztán ha megnézzük, hogy tényleg kik azok, akiket úgy sikeresnek találunk, ugye általában azokat, akik valamilyen nagy-nagy dolgot hoztak létre, híres emberek, népszerűek, mindenki ismeri őket. 
Sok esetben kötjük össze a sikert a pénzzel, hogy ez biztosan valami anyagi jólétet is teremt és aztán akkor jön a nagy meglepetés ugye amikor ezek a sikeres emberek mégsem boldogok, mégsem lesznek boldogok, hanem hány meg hány sikeres ember van, aki valahogyan nagyon nagyon furcsán végzi, furcsán végzi be az életét. Magánéletileg elég nyomorúságos életet élnek, drogoznak vagy bármi más szerekhez folyamodnak, mert a siker végén, mint hogyha mégsem a boldogság lenne ott. 

A másik témánk a boldogság, és az, hogy abban milyen részben vesz részt a siker.
 
Kérdés, hogy te hogyan definiálod a boldogságot és hogyan kapcsolódik az a sikereidhez? Ez a két fogalom tényleg ugyanazt jelenti-e? 

Természetesen a Google-t nekem is meg kellett kérdeznem, h mi a siker definíciója:  A sikert úgy határozzák meg, mint, ami népszerűséget hoz,  amit lenyűgözőnek tartunk, ami egy adott tevékenység eredménye, jó eredménye. Ezzel ellentétben úgy határozzák meg a boldogságot, ami az elégedettség, az öröm érzése vagy az az érzés, amikor kiteljesültnek érezzük magunkat. Ezek különböző definíciók. 

Azért fontos egy picit megállunk itt, ezen én is nagyon-nagyon sokat gondolkoztam, hogy is volt ez, milyennek éreztem magamat Attilával együtt. Mindenképpen azt gondoltam, hogy boldognak éreztem magam, de nagyon erőteljes volt az érzés, hogy úgy ketten együtt sikeresek vagyunk, ketten együtt egy jó párost alkotunk, aki mindent megold, akinek vannak terveik, akiknek vannak céljaik, vannak álmaik és ennek kapcsán sikeresnek éreztem magunkat. 
Sikeresek voltunk, hogy volt mind a kettőnknek munkája, volt 2 gyerekünk, volt egy házunk, sikeresen építettük a jövőnket és nagyon nagy részt képviselt valahogy az életben ez a szó, hogy siker. Ennek kapcsán gondoltam azt, hogy boldogok vagyunk és amikor őt elvesztettem és valójában ezt látom valahol bennetek is, hogy a veszteség kapcsán hirtelen erőteljesen előtérbe kerül ez a szó, hogy boldogság. Mintha siker háttérbe szorulna és sokkal inkább előtérbe kerülne a boldogság. 
Felerősödik ennek az egésznek az érzelmi vonulata és itt jön ugye ki ennek a két fogalomnak a külön definíciója, hogy a sikerhez valamilyen tevékenységet végeznem kell, ami meghozza az eredményt, a boldogság pedig inkább érzések halmaza. Valahol itt jön be ez a nagyon-nagyon furcsa dolog, hogy hirtelen sokkal inkább kezdünk koncentrálni a boldogságra, míg korábban célokat hoztunk, tetteket eredményeket értünk el és ennek kapcsán úgy mondanám, hogy a sikereket akartuk ketten elérni. 
Most egy teljesen más dimenzió jön elő, sokkal-sokkal fontosabbá válik a boldogság. Ez nem véletlen, mert rengeteg az érzés, rengeteg a gondolat, ami feljön bennünk a társunk elvesztése kapcsán, sokkal inkább az jön fel, hogy mi miért nem lehetséges már nekünk, mi az ami gátolni fogja nekem azt, hogy megint ebbe a sok örömben és jó érzésben legyen részem

Írjál hogyha neked is valamennyire rezonál ez, nézd meg, hogy a siker szó mennyire volt jelen az életetekben, mennyire törekedtetek rá. Mennyire volt az igaz, hogy sikeres életet építettetek és majd úgy annak tényleg a bekövetkező eredménye az, hogy akkor én boldog is leszek.  És most jött egy nagyon nagy változás, hogy akkor hova lett a boldogságom, hogy leszek én majd boldog megint. hogyan is kell ezt a boldogságot visszaépíteni.

Nézzük meg először a sikert és a célokat a gyászból való felépülés folyamatában: 

Ha elindulunk, a siker, egy cél elérése irányába, akkor először is célnak kell lennie. Emiatt topogunk nagyon sokáig egyhelyben, mert nincsenek célok, amilyen irányba elinduljunk és nagyon sok esetben ezek a célok téves elképzelést hoznak létre bennünk, hogy valami nagyon nagy célunknak kellene lennie. 
Vagy egyszer csak majd megjön, eljutok odáig, hogy lesz egy életcélom és abba az irányba én akkor majd elindulok. Vagy majd egyik reggel a postást berakja, az ajtóra felfüggeszt egy kis dobozt vagy levelet és az lesz ráírva, hogy na ez akkor a célod és most már elindulhatsz.  Mivel nincs meg, emiatt várunk, kivárunk, halogatunk, hogy ez majd csak megtörténik, majd csak valami rajtunk kívülálló okok vagy dolog meg fogja nekünk mutatni, hogy mi a célunk. 
Emiatt nagyon sok esetben tapasztalunk sokáig egyfajta egyhelyben topogást, hogy elmondom magamnak, hogy nem tudom mi a célom, nem is tudom merre induljak el és ugye annyiszor mondogatom el magamnak amíg végül egy hitrendszer nem kezd válni belőle. Erről is volt videó, tehát hitrendszerré válik bennem, hogy én nekem már nincsenek céljaim, nem tudom mi a célom, nem tudok egyedül célokat felállítani a gyászból való felépüléshez..

Itt jöhet fel akkor a kérdés honnan fogod tudni mikor vagy sikeres? Honnan tudhatod, hogy elérted sikert, ha nem határoztad meg egyértelműen a céljaidat? Honnan tudod, hogy mikor érted el? Ha nem te határozod meg a sikeredet, akkor ki az, aki meghatározza? Tényleg gondolj erre. Sokan közülünk nem eléggé megfontoltak ezekkel a kifejezésekkel kapcsolatban, ha a saját életünkre gondolunk, és emiatt nem nevezzük magunkat sikeresnek. 

A siker most egy másik dimenzióba kerül itt a gyászban. Valószínűleg mind az, amit sikernek könyveltél el a korábbi életedben az most megváltozik, más lesz a siker mértékegysége, léptéke, mérőszáma. Ezzel nagyon nehéz szembenézni. 

Amíg a korábbi életedben sikernek vetted például azt, hogyha vettetek egy autót, egy másik munkát kaptál, elmentetek nyaralni, vettetek valamit a házba vagy egy másik lakást vettetek, elköltöztek. Azt, amit sikernek könyvelték el valószínűleg egy teljesen más mértékegység, egy teljesen más dimenzió volt. Ezek alapján határoztad meg az életed, a célt, hogy akkor vegyünk egy új autót és ehhez kezdted hozzáalakítani a napjaidat. Mert ugye ezeket tekintettük sikeres dolgoknak az életben, ez volt az, ami sikernek számított.  

Most, amikor itt vagy a gyászban az özvegység a társad elvesztése után és ez a szó feljön, hogy siker, szinte nincs is értelme, szinte egy teljesen értelmetlen fogalommá válik, hogy jöhet az, hogy majd én itt sikerről kezdek el beszélni. Valójában azért nem jön fel benned és azért nem éled ezt meg a gyászból való felépülésed során és azért nagyon-nagyon nehéz megünnepelni magunkat az özvegységben, mert a siker egy másik dimenzióba került. 

Ha nagyon belegondolsz, hogy mit kellene elképzelnem sikernek a veszteséged elején, például azt, ha  fel tudsz kelni az ágyból, például azt ha nem az egész napot pizsamában töltöd,  például azt ha tudsz enni adni a gyerekeidnek, ha el tudsz mosogatni, ha be tudsz nézni a tükörbe és nem feltétlen csak egy zombit látsz a tükörben, hanem egy icipici mosolyt meg tudsz engedni és így szépen haladunk ezen az úton, akkor egy idő után siker lesz amikor már el tudsz menni dolgozni, amikor egyedül már autót tudsz vezetni.  Siker lesz amikor esetleg kisminkeled magad, siker lesz, amikor esetlegesen már nem csak fekete ruhában jársz, hanem fehér kiegészítőket elkezdesz hordani, siker lesz, amikor ismerősökkel barátokkal először el tudsz menni valahova, siker lesz amikor egyik nap már nem fogsz sírni. Ezek lesznek a sikerek, más dimenziója lesz a sikereknek.  

Mindaddig amíg nem fogadod el, hogy ebben a világban, a gyászból való felépülés világában a siker a mást jelent, mint az előző világban, addig azt mondanám, hogy folyamatosan veszekedni és vitatkozni fogsz a valósággal és ebben az esetben 100 % veszíteni fogsz. Tehát ez az egyik legfontosabb feladatod, hogy megértsd, hogy mikor és mitől leszel majd boldog az egyik nagyon fontos dolog elgondolkozni azon, hogy mi a siker. Mi a siker ebben a világban és meghatározni, hogy mit fogok én sikernek elkönyvelni. Senki más nem fogja helyetted meghatározni, hogy mi lesz az, amit sikernek fogsz elkönyvelni és azt is, hogy honnan fogod tudni, hogy sikeres vagy-e.  

Honnan fogom tudni, hogy sikeres vagyok, onnan, ha elhatároztam, hogy az már egy siker, hogyha nem az egész napot az ágyban töltöm, az már siker hogyha enni tudok például, az már siker, hogyha van olyan nap amikor nem sírok egyáltalán, az már siker, ha van olyan nap amikor picit mosolyogni tudok valamin. 
Tehát ezt neked kell meghatározni. Így kezded majd visszaépíteni a sikert, a siker élményét, a siker élményéből fakadó örömöt, pillanatnyi örömöket és majd ugye ez a rész hozzá fog járulni ahhoz, hogy boldogabbnak fogod érezni magad. 
Nem mindig így fog alakulni ez, hogy csak ezek lesznek a sikereid és a csak-ot, ugye itt idézőjelbe teszem, mert egy társunk elvesztése kapcsán ezek a sikerek. Óriási nagy lépések ahogy haladsz az úton formálódni fognak a céljaid, másokat fogsz célnak kitalálni, megnevezni, meghatározni máshogy fogod meghatározni, hogy sikert értem el, más örömök fognak elérni. 
Ami viszont itt nagyon fontos, hogy nem kihagyható a folyamat, tehát nem kihagyható a folyamat, hogy nem veszem észre a fejlődésemet, nem veszem észre azt, hogy pici apró sikereket érek el, pici apró célokat gyártok le azzal, hogy mondjuk eldöntöm, hogy ezt a napot már nem fogom pizsamában tölteni és ezt sikernek érem meg. Hagyom, hogy pici örömöt okozzak magamnak és nem csak a keserűség és a szomorúság részét próbálom a gyászból való felépülésem során észre venni.

Az útvesztő egy másik eleme az, hogy mihez viszonyítom a sikereimet, mihez viszonyítom azt, hogy milyen célokat tudtok elérni, mihez viszonyítom a boldogságomat. 
Nagyon nagy útvesztő és nagyon nagy zsákutcába tud sodorni téged is, ha folyamatosan az előző életedhez kezded el viszonyítani magadat, ha az lesz a viszonyítási alap, hogy az előző életemben milyen sikereket éltem el, az előző életemben milyen céljaim voltak, az előző életemben mit értettem boldogságon, mennyire tapasztaltam meg a boldogságot ,mikor tapasztaltam meg a boldogságot. 
Ha ez a viszonyítási alap akkor azt tudom neked mondani, hogy  100 % egy vesztes utat, egy vesztes modellt követsz ,mivel az az élet véget ért, az a házasság véget ért. Azt is mondhatnám, hogy amikor összeházasodtatok, akkor kötöttek egy szerződést, hogy holtomiglan holtodiglan, sajnos ez a szerződés, nehéz kimondani és nehéz a felismerés. hogy véget ért. 
Tehát igazából alapom arra most már nincsen, hogy ehhez kezdjem el viszonyítani a jelenlegi életemben elért sikereket, célokat és a boldogsági szintemet. Egy helyhez tudod viszonyítani, ha nem akarsz állandóan vesztes lenni, ha nem akarsz állandóan a kispadon ülni és ez pedig az a viszonyítási alap, amikor elvesztetted a társadat.  Tehát ahhoz képest, hogy elvesztetted a társadat, ahhoz képest mit értél el, ahhoz képest merre halad az életed, ahhoz képest milyen célokat kezdesz most már legyártani, ahhoz képest mennyire vagy sikeres, mint amikor ez a szörnyűséges tragédia bekövetkezett veled. 
Tehát ennek kell lennie egy nagyon-nagyon jó viszonyítási alapnak. Ez a viszonyítási alap is egy idő után változni fog, mert elkezdesz célokat legyártani. Például elkezdesz megint sportolni sokan vagyunk így, hogy megtörténik a veszteség és nem tudunk tovább haladni a korábbi életünk egyes elemeivel, például a futással, a sportolással. 
Ha sportoltál előtte, jön egy ilyen stop és valamiért nem tudunk megint elkezdeni sportolni és ugye megint ahhoz kezded viszonyítani, az előző életedhez, hogy akkor tudtam sportolni most meg egyszerűen nem tudom rávenni magam és amikor elkezdesz sportolni majd újra ebben az új életedben, akkor majd ahhoz kell viszonyítannod magad, hogy ahhoz képest mikor elvesztettem a társamat, most elkezdtem sportolni hol tartok ezzel a sportolással.

Tehát így hozom létre azt, hogy egy pozitív helyzetben hozom magam, így kezdem el termelni magamnak a boldogságot és az örömöt, hogy nem egy vesztes állapothoz kezdem el viszonyítani magam, hanem már egy fejlődő állapothoz, mert ugye, hogy elkezdtem futni, elkezdtem sportolni már az egy sokkal fejlettebb állapot, ahhoz képes, mint amikor elvesztettem a társamat. 
Nagyon fontos ez a kiindulási, ez a viszonyítási alap, másrészt nagyon fontos az, hogy nem a lehetőségeidhez képest kezdjed el bizonyítani azt, hogy milyen céljaid vannak, milyen sikereid vannak, ne ahhoz kezdjed el viszonyítani, hogy milyen lehetőségek és milyen képességek lehettek volna, amik most már esetleg nincsenek vagy majd a jövőben mit érhetnék el ,mert ugye megint akkor egy olyan állapothoz kezdesz el viszonyítani amit nem is tudod ,hogy mi a lehetséges a számodra, nem is tudod, hogy mit érnél el.  
Ha itt lehozzuk egy picit a sportolás szintjére tehát amikor elkezdesz futni és lefutod az 1. kilométert akkor az nagyon jó és hozzá viszonyított ahhoz, amikor még egyáltalán nem futottál. Nullához képest 1 km lefutni egy nagyon jó dolog, majd, amikor lefutsz 2-t, akkor viszonyítom ahhoz, hogy milyen volt, amikor egyet tudtam futni, majd, amikor 5-öt, akkor viszonyítom ahhoz, hogy milyen volt amikor 2 km tudtam lefutni. 
Tehát ez a viszonyítási alap, és semmiképpen sem az, hogy milyen futó voltam mikor a társammal együtt voltam és semmiképpen sem viszonyítási alap egy futónak sem, hogy ma csak 5 km tudok lefutni, miért nem tudok lefutni már egy félmaratont, pedig egy félmaratont szeretnék. Tehát ha egy jövőbeni dologhoz kezdem el viszonyítani magam, mikor fogalmam sincs, hogy van-e olyan kondícióm, lesz e lehetőségem fel edzeni magam arra, hogy egy félmaratont lefussak.  Tehát abszolút nem reális, hogy oda kezdem el viszonyítani magam és ha ezt csinálom bármelyik irány is, rossz irányba kezdem viszonyítani magam mindenképpen egy vesztes szituációt hozok létre, ami nem fogja táplálni a bennem lévő boldogságérzet

Nézzük meg a boldogságot milyen szerepet képvisel a gyászból való felépülésben: 

Mire vársz? Ha a boldogság az elégedettség érzése, és ha már hallgatsz egy ideje, akkor tudhatod, hogy ez neked is elérhető, mert minden tanításom erről a gondolkodási modellről szól, hogy a gondolataink hozzák létre az érzéseinket. Ha a boldogság egy érzés, akkor mindig elérhető a számunkra, akkor mindig egy választás a számunkra, hogy melyik gondolattal menjünk a fejünkben az utunkon. 

Megengeded magadnak, hogy boldogságot érezz a folyamatosan, és legyen jogod erre, vagy a boldogságot összekötötted valami homályosan meghatározott elképzeléssel a siker elérése kapcsán. Addig halogatod a boldogságodat, amíg el nem éred? Sokan töltjük az időnket kissé homályos, meghatározatlan sikert kergetve, és elhalasztjuk boldogságo.. Idejük nagy részét önmaguk ostorozásával töltik, valami olyan dolog el nem érése miatt, amit igazán meg sem határoztak maguknak, azt sem igazán tudják, hogy mi lenne az. 

A másik útvesztő, hogy azt hisszük, hogy majd a boldogság is csak úgy beköszönt, vagy, hogy az rajtunk kívülálló okokból jön létre. Ez egy óriási nagy csapda, emiatt foglalkozunk a csoportos programomban a gondolkozási modellel. Tehát ha arra vársz, hogy a boldogság majd rajtad kívülálló okokból fog felépülni vagy rajtad kívülálló okokat kezdesz el felsorolni úgymond okolni, hogy azok miatt nem vagy boldog, akkor sajnos abba a csapdába esel, amit saját magadnak hozol létre. 
Ez egy csapda, ha nem veszed észre ezt a csapdát, akkor örökre is kitarthat, örökre is fogva tarthat, azzl, hogy te sohasem leszel már boldog és pusztán csak egyetlen egy dolog miatt,  amiatt,  hogy rajtad kívülálló okok miatt, okoktól azoknak a bekövetkeztétől várod azt, hogy boldog legyél. 

Mondok pár példát,  például boldog leszek majd ha letelik a gyászév, ha túljutottam az 1. évfordulón, ha majd befejeződik a hagyatéki tárgyalás, ha mar nem lesz ennyi dolgom amit meg kell csinálnom, ha majd több időm lesz és ugye mindeközben így folyamatosan csak így  halogatjuk, hogy ha majd ez, majd az bekövetkezik vagy ezt, majd azt elérem akkor boldog leszek. 
Gyakorlatilag ez egy ilyen örökké azt mondanám, hogy csak űzöm a boldogságot és ha belegondolsz viszont tényleg mekkora nagy igazság van abban, hogy a boldogság az egy út és ha ebből a szempontból fogod fel, hogy a boldogság az egy út, akkor nem arról szól ez az egész, hogy majd az egyszer csak úgy bekövetkezik,  ha elérek valamit akkor az bekövetkezik.  

Itt van pontosan, amit az előbb bemutattam a siker kapcsán, hogy hány meg hány sikeres ember van és nézzük őket, hogy milyen sikeresek és közben mégis mennyire nem boldogok, mennyire nyomorúságos a boldogság szintjük. 
Tehát a siker végén nincsen ott a boldogság, tehát ne azt várd, hogy majd, ha ezt elérem, majd, ha ez letelik, majd ha azt is túléltem akkor majd boldog leszek, mert nem annak kapcsán fog megjönni a boldogság. Képzeld el, hogy milyen lenne az, hogyha már most van benned valamennyi boldogság, ha elkezdenéd észrevenni, hogy most mennyi boldogság van benned és ezt a most meglévő boldogságodat próbálnád folyamatosan kiterjeszteni az életedbe.
Egy kicsi boldogságot érzek valami felett és azt a boldogságot megpróbálnám megtartani, ha elkezdek egy kicsit boldogságot érezni afelett, hogy ma is jó idő van, ma is szép idő van, jót aludtam és ezt kezdem erősíteni minden nap. Minden nap észreveszem magamban ezt a boldogságot és ezt kezdem kiterjeszteni, ennek kezdek egyre nagyobb és nagyobb teret adni a már meglévő boldogságomnak és úgy is mondanám, hogy gyakorlatilag az egyik boldogságomat áthúzni a másik boldogságba. 
Tehát amikor nem csak keserűséggel ébredek és ugye ezért figyelünk a csoportos programban reggeli gondolataimra, mert a reggeli gondolatod megadja azt, hogy mennyire leszel boldog, mennyire fog jól indulni a napod és amikor eljutsz az egyik pillanatban egy jó reggeli gondolatból oda, hogy örömöt érzel, azt a boldogságot kiterjeszted,  megéred már azt, hogy milyen az amikor kávézol és van egy kis én időd reggelente és ezt a kávézást a reggeli én időre használod föl és ezt a 2 boldogságot összekötöd, majd összekötöd azzal, hogy egy kicsit belenézel az előtted álló napba, hogy na milyen belenézni a napba előre és arra tanítani az agyadat, hogy mutasd meg nekem hogy mi lesz a jó ebben napban és így folyamatosan terjeszted ki a már meglévő boldogságot. Kiterjeszteni és növelni kell azt, ami már megvan.  Ez egy óriási hatalommal jár az életed felett. 

Egy másik ilyen része az útvesztőnek, hogy azért nem érzem boldognak magam, mert azt hiszem, hogy a boldogsághoz nem kapcsolódnak negatív érzelmek. Ez is egy nagyon nagy útvesztője ennek, mert az előző életedben is voltak negatív érzelmek, hiszen csak kétféle érzelem van vagy pozitív vagy negatív érzelem van. 
Ha negatív érzelmet ki szeretnéd rakni az életedből, akkor azt jelenti, hogy az életed feléd kiteszed az életedből. Ez nem működik, ezért nagyon fontos és ezért mondom azt, hogy a boldogságnak egy nagyon fontos összetevője az, hogy tudjam kezelni az érzelmeimet. 
Ezért ezzel is nagyon sokat foglalkozzunk, hogy ne tereljem, ne elnyomjam, neki beszéljen magam belőlük, ne reagáljak az érzelmeinkre, hanem technikákat és eszközöket szoktam adni azoknak akik benne vannak a csoportos programomban, hogy hogyan tudjuk megélni az érzelmeinket, megtapasztalni, átengedni magunkon az érzelmeinket ,mert akkor nem fogok félni a negatív érzelmektől. Akkor nem fogsz félni tőlük, akkor nem fogod azt a hitet erősíteni magadban, hogy nem vagy boldog, mert még mindig vannak negatív érzelmeid,  ha tudok velük mit kezdeni. 

Így nem lesz az, hogy a boldogsághoz csak azt az egy fogom tudni hozzá rakni, hogy a boldogság azt jelenti, hogy egyenlő azzal hogyha mindig csak pozitív érzelmeket élek meg. 
Az élet ugye nem egy hollywoodi film, amit végignézel amiben csak úgy rövid idő alatt csak úgy elrendeződnek a szálak, ami úgy hiphop egyik óráról a másikra a megoldódnak.

A filmek torzítják a valóságot.  Az élettel való elégedettség nem azt jelenti, hogy mindig jól érezzem magam, hanem jelenteni azt, hogy megtalálom a képességeim használatát mind a jó mind a rossz időkben egyaránt. Ez az, ami egy hozadéka lesz a veszteségednek és a boldogságodnak is egy nagyon fontos összetevője ,hogy nagyon sok nehéz esetet nehéz szituációt megtanulsz kezelni, koordinálni, problémákat megoldani, végiggondolni és tényleg ki fog fejlődni benned az a képességed, hogy a meglévő képességeidet használni fogod mind jó, mind rossz időkben egyaránt és a boldogságomat ez mindenképpen stabilizálni fogja, mert a nehéz szituációk, nehéz helyzete nem fogják veszélyeztetni a már elért és kiterjesztett, növelt boldogságomat. 

Tehát kihasználom, felismerem, hogy milyen képességeim vannak és hogy azokat hogyan tudom felhasználni.  Tehát a boldogság állapotának minden áron követése igazából arról szól, hogy sokkal inkább  önmagunk azon részeinek a fejlesztéséről és műveléséről szól amelyek minket boldoggá tesznek. 

Nézzük meg milyen összetevő életnek a boldogságnak, mit szólsz ahhoz, ha azt mondom neked, hogy a boldogság fő összetevői a következők: az önszeretet, az érzelmek megismerése, a megbocsájtás, a hála, önmagunkkal való együttérzés, másokkal való együttérzés, önmagunkkal való kedvesség, másokkal való kedvesség, a tudatos ébrenlét állapota.  
Az hogy elérjem, hogy csak minden nap csak 1 % tudjak többet mosolyogni, 1 % legyek hálásabb ,1 % legyél többet a jelenben, 1 % legyek elfogadóbb, 1 % legyek együttérzőbb. A boldogság egy időutazás, amely során igazán sokat figyelhetünk arra ezekre az 1 %-kokra és amikor ezt elkezdjük észrevenni, ezeken a boldogság összetevőkön elkezdünk dolgozni akkor már egy idő után nem csak azon a szűk keresztmetszeten fogjuk megítélni a világunkat, hogy a társunk itt van velünk vagy nem, mert a veszteségünk elején egyértelműen ezen keresztül nézzünk mindent.  
Ő már nincs itt, nem láthatja a gyerekeket, nem láthatja az unokákat, nem láthatja a napot, nem vehet részt ebben, nem vehet részt abban.  Ez egy nagyon-nagyon szűk látókört és egy szűk keresztmetszetet ad a világból, amikor ezt el tudod engedni és el tudsz egy picit mozdulni, akkor nyílik ki a világ és így egy sokkal nagyobb nagy keresztmetszeten kezded el nézni a világot. Másképp kezdesz el kapcsolódni önmagadhoz, más lesz a benned lévő elégedettségi fok.  Így fogod elérni azt, hogy a boldogságod akkor is növekedni fog, amikor megtalálod a ő helyét, hogy milyen keresztmetszeten keresztül szeretném nézni a világot, ebben megtalálom az őt helyét.  Nem felejtjük el, nem hagyjuk hátra, hanem beintegráljuk őt az életünkbe. 

Egy nagyon nagy dolgot fogsz észrevenni egy idő után és ezen nagyon sokat dolgozunk a csoportos programunkban, hogy a boldogságunkat nem más emberek létezéséhez kezdjük kötni, hanem önmagunkhoz. A boldogságomat saját magam hozom létre, a boldogságomat a saját magam gondolatai által hozom létre, ezért fontos egy gondolkodási modell ahhoz, hogy fel tudj épülni a gyászból, egy gondolkodási modell váltás, mert gondold végig ,hogy mi is volt a férjed szerepe, miért kapcsolódott hozzá a férjedhez a boldogságod. 
Nagyon-nagyon fontos dolog, hogy összekapcsoljuk ezzel, hogy csak akkor voltam boldog, vagy vele voltam boldog valójában u és ez most egy nagyon nagy téveszmét szeretnék benned lebontani, tehát nem az ő jelenléte tett téged boldoggá, az ő részvétele a te világodban az tett téged boldoggá, hanem az, hogy mit gondoltál róla. 
Mit gondoltál arról, hogy ő milyen ember, mit gondoltál arról mennyire érezted őt kedvesnek, mennyire érezted őt figyelmesnek, mit gondoltál a közösen együtt eltöltött időről, mit gondoltál a közös estékről, a közös célokról, a közös sikerekről, úgymond a közös boldogságotokról. A gondolataid által hoztad létre a boldogságodat és ez egy nagyon- nagyon fontos felismerés, tehát nem ő, nem külső erők hozták létre a boldogságodat az előző életedben, hanem te és emiatt ez egy nagyon nagyon jó hír, mert ha az előző életedben a gondolataid által létre tudtál hozni a boldogságot, akkor most is létre fogod tudni hozni.  Egyszerűen a gondolataidat meg kell tanulni kezelni, a gondolataiból fakadó érzelmeket meg kell tanulni kezelni, ezzel foglalkozunk a csoportos programomban ez lesz a nyitja és az útja ahhoz, hogy ismét boldog lehessél ebben a világban. 

 
Hogyan kapcsolódik a boldogság a célokhoz és a sikerhez a gyászból való felépüléshez? 

Az életünkben elért eredmények a boldogság kifejezéséről szól annak megnyilvánulásáról; Minél boldogabb vagy, annál kreatívabb, annál izgatottabb, annál többször megérintve leszel, annál többet tudsz majd alkotni, bármilyen sikert is szeretnél az életedben, igaz?. A boldogság nem a cselekvésből fakad, és az nem az eredményeidből fakad. A boldogságod az elmédből, az agyadban létrehozott gondolataidból fakadnak. 

Fájdalom, a keserűség, a szomorúság lerombol egy idő után, az problémákat, betegségeket fog okozni benned. A boldogság, a szeretet az az ami motiváló, gondold végig, hát nem a boldogság és a szeretet az melyikkel juthatsz valahova? Ha azt érzed magadon, hogy ki vagy már égve, már nem bírod, nézd meg, hogy miért volt kiégve és miért nem bírod?  Melyik utat táplálod magadban a boldogság vagy a keserűség felé vezető utat?  A keserűség és a fájdalom felé vezető utat tápláld magadban, akkor természetesen kiégsz, ha a boldogság felé kezdesz el menni,  akkor a  szeretet fogja megnyitni a napi pillanatnyi örömöket, akkor nem fogsz kiégni.

A nagy baj az, hogy egyfajta boldogságot ismersz, akarsz ismerni, akarsz magadévá tenni, egyfajta boldogsággal akarsz menni, amit a társaddal együtt létrehoztál és a helyzet az, hogy nagyon sokféle fajta boldogság van.  Rengeteg féle fajta boldogság van, amit létrehozhatsz, csak még pillanatnyilag nem látod nem akarod látni azokat.  
A boldogság az egy út, ez egy belső fejlődés minden esetben, most ugye az a nehéz, hogy amit eddig elértél olyan, mintha itt nem lenne alkalmazható és újra fel kell építeni és bizony újra fel kell építeni és ezt a kis kockákból kell felépíteni, mint egy piramist. Minden nap egymás mellé rakosgatjuk, mert az a nagy baj tudod, hogy az út úgy különben ki van kövezve előtted, teljes egészében ki van kövezve, hogy egy út vagy egy özvegynek, ami elérhető, hogy egy özvegy már semmit sem tehet, már nem lehet boldog, egy özvegy csak szomorú lehet, egy özvegy csak beleragadt a gyászba, egy özvegy nem épülhet fel a gyászból.
Ez az út ki van kövezve előtted, hát ezen akarsz végigmenni biztos?  Ez a te utad a boldogságod felé? Ez az út a boldogság felé visz?  Tedd fel magadnak a kérdést, hogy milyen kis köveket raksz be, napi kicsi örömöket, napi pillanatnyi örömöket, amik tényleg elvisznek oda ezt az utat építed, vagy éppen ennek az ellentetjét? 

Ha segítség kell ehhez, akkor keress meg. 

Mi a kulcs a boldogsághoz, teheted fel a kérdést? Az, hogy képes vagy-e arra, hogy elengedd azokat a dolgokat, amelyek fájdalmat, nehézséget, rossz érzéseket okoznak.  Ez olyan, mint egy relaxációban és a meditációban is ezt keressük, hogy elengedjük azt ami nehézséget, fájdalmat, szomorúságot, nyomorúságot okoznak és hát ugyanez van a gyászban.  Képes vagyok-e ezeket elengedni, ha nem megy magamtól, akkor bármi technikát, bármi segítséget bármi útmutatót igénybe venni ahhoz, hogy ezt megtegyem vagy nem teszed meg és addig sajnos a nyomorúság és csak keserűség lesz az utad.

Mit tehetsz még, hogyan tudsz ebből a nagyon- nagyon rossz és ördögi körből kijönni, ehhez nyújt segítséget még az írás.  Ezért írunk sokat, vezetünk gondolati naplót és azért kapnak munkafüzetet a csoportokban lévők, mert minden gondolatot ki kell írni a magunkból. A gondolataink teremtik meg a boldogságot, ezért van sok munkafüzet, ezért vannak a videók és a videóhoz is egy-egy munkafüzet, hogy kirakjuk ezt a rengeteg sok gondolatot az asztalra és amikor ezt megtesszük akkor adunk engedélyt magunknak a boldogságra. Sok munkafüzet, sok feladat, sok téma, minden elemét feldolgozzuk a veszteségünknek és építjük ezt az új életet. Ebben a párhuzamban lehetőséged van boldogságot találni, a kettővel egyszerre kell haladni.  

Amikor már összegyűjtöttél mindent, az összes fájdalmat, keserűséget, szomorúságot és ebben az érzelmi otthonban élsz, egy idő után csak nagyon szűk lesz, nagyon nem fogod komfortosan érezni magad és akkor meg kell kérdezni az agyadból, minek kell történnie ahhoz, hogy jobban érezzem magam és amikor megkérdezed akkor az agyad fel fogja hozni azokat az összetevőit a boldogságnak, amit már az előbb elmondtam. 

A napjaid minden pillanatában benne van az öröm, aminek örülhetsz, ami picit boldoggá tehet, nap mint nap csinálni kell azt, mai örömöt hoz és észre is kell venni őket. Viszont, ha nem csinálod akkor fog kifogyni belőled és igazából, ha nem örülsz, ha nem vagy boldog, akkor nem a világot kell okolod, hanem csak saját magadat mert saját magadat, mert nem teszed boldoggá magadat, nem veszed észre a napi kicsi örömöket. Helyettük sokkal inkább a napi fájdalomra koncentrálsz és az agyad bizony ezt fogja megtalálni a számodra, hogy mi a fájdalmas a napban. 

Nagyon nehéz a gyészból való felépülés folyamatában az, hogy a fájdalmat erősítjük fel, a boldogságot viszont vissza nyomjuk, de ugyanakkor a fájdalmat sem akarjuk megélni, ezért folyamatosan mindent, de mindent benyomunk magunkba és így fogjuk felépíteni az agyunkat, így fojtjuk el magunkban a boldogság lehetőségét. Ez az, amit nem akarhatsz magadnak, ebből ki kell jönnöd, és hidd el, hogy ez nem megy egyedül. Nekem sem ment, de miután segítséget kértem szárnyaltam. Neked is megvan ez a lehetőséged, a kérdés csak, hogy élsz-e vele vagy a fájdalommal mész tovább?  

Gyógyító gondolat – a lépéseid- macskaköves út kockái miből állnak, melyik kőre lépsz rá, melyiket nyomod meg, aktiválod be minden nap

Szeretnél még plussz egy technikát kapni a boldogsághoz? írj rám és megosztom veled.