A mai előadásban arról lesz szó, hogy hogyan tudod megállapítani hol tarthatsz a gyászban. Hogyan tudsz ennek az állandó mérlegelésével megküzdeni. Ezalatt azt értem, hogyan tudod meghatározni azt, hogy mire lehet szükséged, milyen segítség, milyen irány, mi az, amit már megléptél és mi az, amit még nem. 

Ennek kapcsán rengeteg kihívással szoktam találkozni, a gyászolóktól például nagyon gyakran hallom azt, hogy Ági nagyon sokféle dolgot csinálok, olvasok, naplót vezetek, facebook csoportokhoz csatlakozom, ott olvasgatok, néha bejegyzést is írok, meg hozzászólok másokéhoz, voltam pszichológusnál, pszichiáternél, gyászcsoportban, minden nap olvasok motivációs szöveget, kiteszek idézeteket facebookra, storyba, beszélgetek ismerősökkel, családdal, videókat, nézek, könyvet olvasok, filmeket nézek a témában. stb, stb. Igen, a legtöbben rengeteg mindent csinálunk, rengeteg mindennel próbálkozunk. 

Nagyon sok mindent csinálok, a feldolgozás sok területébe belekezdtem, ezekkel úgy haladok. De, ha megkérdezem, hogy szerinted most hol tartasz, akkor általában az a válasz, hogy nem tudom. Hova juttattak el eddig ezek a segítségek, akkor általában nem tudod, vagy a másik válasz az, hogy most már kevesebbet sírok, picik jobbak a napok. Kilátástalan még és nagyon nehéz, itt tartok most. Amit mondasz és ismételgetsz, hogy nagyon nehéz. Így van, tényleg nagyon nehéz. 
Ha megkérdezem, hogy mindezek közül melyik segített a legtöbbet, akkor ott már kezd egy kicsit homályos lenni a kép, mintha nem tudnád egyértelműen, lesz egy kis zavar. Nehezen megy, hogy le tudd szűkíteni ki és mi segítette neked eddig a legtöbbet, mi vitt el valameddig. Ha szedtél gyógyszert, akkor az egy kivétel, mert egyértelműen azt fogod mondani, hogy az segített neked a legtöbbet.

Sokszor látom azt, hogy az a probléma jön fel, ha megkérdezem, hogy mind ebből a sokból miért csak nem egyet választasz ki és azzal foglalkozol, azzal haladsz, akkor általában bejön az, hogy huha, akkor szűkítenem kellene, ezek közül valamelyiket már nem kellene csinálnom, melyik legyen az. A választás azért nagyon nehéz, mert egyértelműen nem látod, hogy melyik segít a számodra a legtöbbet. Amíg ezt nem látod, vagy nincs ilyen, addig sajnos tényleg ennyi mindent kell csinálnod, ennyi mindenre kell fókuszálnod. Ennyi minden irányba kell beletenned az erődet és az energiádat és tényleg nagyon nehéz így meghatározni, hogy hol tartasz. 

Különben ott tartasz pont, ahol és amilyen segítséget igénybe veszel. Ha ennyi mindent, akkor még nagyon az elején, mert még egy zavarodottság van benned, nem látod mi van körülötted, merre megy az életed, nincs a kezedben a kontroll. Sodródsz az eseményekkel és sodródsz azzal is, hogy milyen segítséget veszel igénybe. Sőt az is meglehet, hogy nem is érdekel igazán, hogy hol tartasz, mert még nem tartasz ott, hogy ezen gondolkozzál. 

Ez, hogy így fogalmazzam egy nagyon jó mutatószáma, mértékegysége annak, hogy hol tartasz. Ha nem tudsz még szűkíteni, ha készítesz magadnak egy ilyen felsorolást és ezen ennyi mindent látsz, akkor még ott, hogy nincs a kezedben a kontroll. Lehet ez amiatt, mert most történt a veszteséged és a gyász akut fázisában vagy, ami kapcsán ez egy teljesen természetes folyamat. Ilyenkor mindent ki szeretnénk próbálni, sok a kapkodás, keresgélés, hogy mi segíthet, ami a zuhanást megakadályozhatja, lassíthatja egy kicsit. Úgy is fogalmazhatnám, hogy az elején zuhanunk csak bele a nagy semmibe heteken, hónapokon át és próbálunk megkapaszkodni valamiben. 

Ha már kijöttél az akut fázisból és még mindig ennyi irányba megy el az erőd, akkor is látod, hogy hol tartasz, ott valójában, hogy még nem tudod, hogy mire van szükséged. Tapogatódzol, mint az akut fázisban, vagy az ott kialakult feldolgozási technikáid már szinte beléd égtek és azokat viszed tovább. Nem tudsz változtatni, nem veszed észre, hogy azok már nem fognak tovább vinni téged annál a pontnál, ameddig elhoztak. Hiába nyomod tovább erőből, több könyv, több idézet, több fb bejegyzés, nem megy tovább, de te csak nyomod. Kicsit olyan ez, mint, mikor egy autó már a falnak ütközött, de te megpróbálsz tovább haladni vele, nyomod a gázt teljes erőből, csapkodod a kormányt, hogy gyerünk már, haladjunk, és nem érted miért nem megy. Nem veszed észre a falat magad előtt, vagy lehet akár ez egy útvesztő is, amiben gyakorlatilag eltévedtél és nincs kiút, csak rohangálsz benne fel-és alá, de sajnos nincs megoldás. 

Sok esetben az is meglehet, hogy ezért nem adod fel ezek közül az egyik területet, mert félsz, hogy akkor elvesztesz valamit, talán akkor valami kimarad, valamiről lemaradsz, talán annak a segítsége majd hiányozni fog neked. 

Olyan az egész szinte, mintha azt hinnéd, hogy ez mind szükséges neked ahhoz, hogy haladni tudj, sőt az is lehet, hogy ez a sok minden segít át téged egyes nehezebb helyzeteken. Így néha belekapsz ebbe, majd abba. Olyan lehet az érzés különben, hogy jól csinálom, mert mindig van hova fordulnom, van segítségem, megtalálom mi segíthet, kikeresem, felkutatom előveszem és akkor a pillanatnyi nehézségeken valahogyan átküzdöm magam. 

A nagy nehézség ebben az, hogy megmarad ez az átküzdöm és átverekszem szó benne és sajnos nem igazán arról van szó, hogy így fogalmazzam, hogy kamatoztatni tudod azt a tudást, azokat az eszközöket, amelyeket megtanultál, begyakoroltál már a veszteséged feldolgozása kapcsán. 

Lehet az az érzésed is megvan, amikor elolvasol valamit, hogy igen ezt már láttam, hallottam már erről, ismerősnek hangzik, de miért nem jut eszembe, amikor szükségem van rá?
Vagy miért van az, hogy akkor egy kicsit segít, de nem hosszú távon. 

Igazából ez azért van, mert ebben az egészben, ha megnézed a magad kis listáját, akkor nincs egy rendszer. Hol ez van, hol az van, amit igénybe veszel. Ebből a sokféle dologból nagyon nehéz egy rendszert felállítani, ami mentén haladni tudsz. Tényleg egy aranybányának tűnik, amiben rengeteg a lehetőség, amibe belépsz és elámulsz, hogy de jó, mennyi lehetőség és segítség lehet, mennyi mindenre tudok akkor majd támaszkodni, menni fog ez biztosan. Mivel ennyi minden van, emiatt próbálkozol ezzel is, meg egy kicsit azzal is. Tényleg, mint egy aranybányában, minden másképp csillan meg, más fényt ad, más drágakő van benne. Mindegyik vonzó, melyiket válasszam, nem is tudom, így viszek mindenből egy kicsit haza. Majd otthon forgatgatom, nézegetem őket. 

Aztán majd tényleg otthon a nehéz helyzetekben, amikor megint próbatétel elé állít téged az élet, megint elsodornak az érzéseid, vagy beszól neked valaki, vagy elromlik otthon valami, vagy belebukkansz a társad egy ruhájába váratlanul, akkor eltörik a mécses és összeomlasz és keresed az aranyat. Igaz már többször megtörtént ez veled és tudod is, hogy nem minden arany, ami fénylik, de te még mindig bízol benne. 

Összeszedsz valamennyi tudást ezekből, de igazán nem tudod a hasznodra fordítani őket. 

Látom most már becsatlakoztatok jó páran, kérlek írd le, hogy neked is van-e esetleg otthon egy ilyen aranybányád? Milyen eszközöket használsz, mi van neked a listádon. Segítenek-e, meddig juttattak el? 
Megvagy-e ezzel elégedve? Jó-e ez, ameddig eljutottál, szeretnéd-e így leélni az életedet, amit eddig kialakítottál az elegendő lesz, vagy nem? 

Érzed-e azt, hogy már olyan eszközök és technikák vannak a kezedben, amelyekhez bármikor fordulhatsz, sőt lassan van egy eszköztárad is, amit bevethetsz a legkülönfélébb helyzetekben. 
Ez az, ami nagyon meg szokott lepni mindenkit, aki hozzám fordul és megkérdezem, hogy milyen eszközökkel dolgozik a veszteségén. Nem tudják, a legtöbb esetben nem is értik a kérdést. Ilyenkor annyira, de annyira irracionális az, amit csinálsz, hogy van egy listád, hogy mennyi mindennel próbálkozol, de ezek mentén nincs egy eszköztár a kezedben, amihez nyúlhatsz, amit már összeszedtél használhatsz, gyakorolhatsz. 

Ez olyan, mintha te hegedülni tanulnál, lenne a hegedű és a vonó, és ugye teljesen egyértelmű, hogy meg kell azt tanulni hogyan kell őket használni. Mert, ha minden előzetes tanulmány nélkül próbálnám a hangszert megszólaltatni, akkor az csak nyekeregne és se én, se senki más nem szeretné hallgatni, én se igazán lelném az örömömet benne. 

Ez amiatt lenne, mert magamtól próbálgattam megtanulni hegedülni, olvasgattam róla, kottákat nézegettem, amit ugyan nem értettem, de lapozgattam, hallgattam másokat hegedülni, néha-néha én is próbálgattam. De nincsen tudásom hozzá, nem tudom hogyan kell használni, így ez nem fog menni. 

Ilyen ez nagyon sok esetben a gyászolók körében is, hogy vagyok én, meg a veszteségem és próbálkozom megbarátkozni vele. De nagyon nehezen megy, mert nem tudom elolvasni a kottafüzetet, nem ismerem mi mit jelent benne. Nincsen tudásom, nincsenek eszközeim ahhoz, hogy kezelni tudjam az érzéseimet, irányítani a gondolataimat, ne csak sodorjon az élet és ez a hegedű ne akkor szólaljon meg, amikor akar. Hanem én szólaltassam meg, úgy és akkor, ahogyan az nekem jó. Ne magától kezdjen bármit is lejátszani és akkor én mondjuk ebbe kapcsolódjak bele, hanem próbáljam megfogni a vonót és elkapni az ütemet, hangnemet és játszani. Ne próbálkozzak, hanem tudjam mit kell tennem. 

Vagy, ha valami bajom van, akkor ne az legyen, hogy felcsapom az internetet, és megpróbálok kiguglizni valami megoldást, vagy hirtelen beírogatok facebook csoportokba, hátha valaki ki tud segíteni engem egy tanáccsal. 

Egy idő után szükséges egy fajta bölcsességre szert tenni itt a veszteséged feldolgozásában.  Az elején ez nem megy, de amikor túljutsz az akut gyász állapotán és bekerülsz a korai gyászba és kezd tisztulni a kép, megszűnik a szabad zuhanás, még mindig iszonyatosan fáj, de már vannak tisztább napok, akkor tényleg szükség lesz arra, hogy elkezdjünk egy picit bölcsebben gondolkozni a helyzetünkről. 

Írd meg kérlek itt a hozzászólásokba, hogy te hol tartasz most? Az akut gyászban, vagy a koraiban, esetleg már az érett gyászban? 

Haladunk tovább azzal, hogy megnézzük hol tartasz a veszteséged feldolgozásával, mi segít neked ebben. Amit most csinálsz, eszközök, amelyeket használsz mennyire biztosan segítenek abban, hogy elérd a célodat. Persze, ha tudod, hogy mi a célod, de gondolom, ha most hallgatsz engem, akkor neked is az a célod, hogy legyen egy ismét szerethető életed.  

Van-e ezzel kapcsolatban valamilyen bizonytalanságot, látod-e, hogy jó úton haladsz, jó a rendszer, ami mentén dolgozol.  Nagyon érdekel, kérlek írd le milyen rendszer mentén dolgozol a veszteségeden. 

Mennyire vagy biztos abban, hogy szinkronban van ez a két folyamat nálad. Az, hogy hol tartasz most, milyen segítséget veszel igénybe és merre szeretnél haladni. Ez három szál, ami itt egymás mellett fut jelenleg. Ha ezek nincsenek szinkronban, akkor bizony ott lesz még vele munka. 

Annak, hogy hol tartasz alapvetően három fő aspektusa, van ahogy az előbb említettem, ez a három egymás mellett fut és a cél az, hogy szinkronba hozzuk őket. Legyen egy harmónia közöttük, akkor fogod érezni, hogy haladsz, könnyebbek lesznek a napok és nem csak a fájdalom fogja kitölteni a pillanataidat. Ennek a három szálnak, harmóniában kell futnia egymás mellett, szinte, hogy ugyanannak a rezgésnek kell meglennie mind a három szálban, egymás mellett mennek párhuzamosan. Amikor ez a három szál tényleg harmóniában és párhuzamban megy egymás mellett, akkor egy más világ kezd majd kibontakozni neked. Amíg viszont ez a három szál nincsen ebben a harmóniában, addig mindenképpen egy elcsúszás lesz közöttük, mert lesz az, ahol tartasz a veszteségedben és ha nem annak megfelelő segítséget fogsz igénybe venni akkor ez a segítség nem fog téged abba az irányba elvinni amerre haladni szeretnél.  
Ezért van az, hogy mielőtt jelentkezel a hat hónapos programomba tartunk előtte egy 45 perces konzultációt, ahol megnézzük hol tartasz, mi megy jól, mi nem, mire van szükséged, tényleg szeretnél-e már dolgozni azon hatékonyan, hogy elkezd építeni a jövődet, megalapozd ezt az új életedet. Azért tesszük ezt, hogy szinkronban legyen ez a három szál, és ne rossz helyre vásárold be magad, ha az én programomat választod. Mert az se neked nem jó, se a csoport többi tagjának. Csak abban az esetben ajánlom fel neked, hogy együtt dolgozzunk, ha megfelelő neked a program és tényleg elhatároztad, hogy szeretnéd építeni ezt az új életedet. 

Ezért nagyon fontos mindig is mondtam neked, hogy be kell pozícionálni azt, hogy hol tartok most a veszteségem, mire van szükségem, mi fáj, mennyire fáj a jelenlegi helyzetem. Gyakorlatilag szinte ez az egyik mutatószáma ennek a hol tartoknak. Sok esetben az, hogy mennyire fáj és a mennyire fájjon azt értsd, hogy 2 dolog fájhat vagy akár három dolog is fájhat. Fájhat az mindenképpen, és egy óriási fájdalom, hogy elvesztettem a társamat, ennek kapcsán fájhat az, hogy elvesztettem őt, elvesztettem egy életet vele és elvesztettem a vele kapcsolatos jövőképemet. Ez mindenképpen egyfajta fájdalom, a másik fájdalom a jelenem, amiben itt vagyok, nélküle és ezt egyedül kell végig csinálnom. 

Most jelenleg legalábbis ezt a szakaszát az életnek egyedül kell vinned, ha vannak gyerekeid, akkor a gyerekekkel, ha nincsenek akkor a gyerekek nélkül, de mindenképpen ez létrehozhat benned egy fájdalmat.  Egy másik fájdalmat létrehozhat a jövő, az elötted álló jövő vagy előtted kitárulkozó jövő, hogy azzal a jövővel mit tudok kezdeni. Ezért nagyon fontos látni ezt, hogy hogy hol vagyok, mert akár hiszed, akár nem a hetek, hónapok és az évek folyamán ez változni fog.  Ezek a fájdalom területek, hogy így fogalmazzam változni fognak. A veszteség elején azt gondolom, hogy mind a három borzasztóan erőteljes és mind a három nagyon erősen fáj. A súlypont sok esetben azért eltolódik a veszteségünk elején oda, hogy leginkább az fáj, hogy az a kis együttlétünk, buborékunk, amiben mi éltünk az szétszakadt és ő és te már nem vagytok együtt benne. Majd szépen ebbe kezd belecsúszni az, hogy fáj a jelen, amikor elkezdek már itt lenni az életemben és kezdem csinálni ezt az új életet és majd kezdek előre tekinteni a jövőbe. 
Nagyon sok finom hangolása lehet a fájdalomnak, hogy mikor mi fáj, mennyire fáj. Sokszor érezheted azt, hogy össze is csúszik ez az egész és hogy minden fáj egyszerre és egyenlő erősséggel a kibírhatatlanságig.  Azt kell mondanom neked, hogy leginkább az elején van az, amikor így nagyon összecsúszik az egész és minden olyan, mint hogyha egyformán fájna, gyakorlatilag akár szét is akarna téged belülről feszíteni ez a fájdalom. Bármelyik aspektusát nézed ennek a három fájdalmi szálnak, mind a három úgy érzed, hogy borzasztóan fáj. Erről szól az akut gyász folyamata, ez a hihetetlen zuhanás állapota, erre mondom azt, hogy ez változni fog.  Idővel átlépsz a korai gyász állapotba, amikor ez valamennyire változni fog, mert megtörténik az elfogadás, hogy elfogadjuk valahol ugye azt a kicsit a lehetetlent, hogy ő már nem fog visszajönni, ő már nem lesz itt veletek, ez a buborék ez tényleg szétszakadt.

Elkezdünk ezzel barátkozni, egy jobban fókuszálunk a jelenünkre, hogy mit csináljak a jelennel, hogyan oldjam meg a jelen problémáit, egy több időt fogok itt tölteni a jelen problémáival. Még nem fogok a jövőbe kitekinteni, mert az még egy nagyon-nagyon nehéz, fájdalmas és ködös terület lehet. 

Ebből a szempontból megy ez a szál, hogy hol tartok és ennek kapcsán szoktam mondani tényleg, hogy olyan mintha a fájdalom lenne a mérőszáma, mert az elején bármelyik fájdalmi szálról érezhetem azt, hogy egy egytől tízig skálán tízes a fájdalom.  Gyakorlatilag azért érzed így, mert szinte el sem tudod különíteni őket. Amikor később nyugodtabb állapotban leszel, vagy az elfogadás, belenyugvás, kicsit harmonikusabb állapotba kerülök, akkor tudom jobban szétválasztani ezeket a szálakat és tudok a többi szálon is külön gondolkozni. 
Gyakorlatilag külön kategóriába is venni őket és nem csak egy káosz és nem csak egy nagy katyvasz lesz már az egész életed. Képes leszel megkülönböztetni ilyen szálakat, ez is egy fontos mérőszáma vagy mutatója annak is, hogy hol tartasz, ha belegondolsz, hogy szét tudod ezeket már választani. Látod a múltat, a jelent és a jövőt. Tudod ezeket külön szálon futtatni, külön szálon belegondolni abba, hogy melyikben éppen mit csinálsz, melyikben hol tartasz, melyikben milyen feladataid, milyen céljaid vannak. 
Mennyire fura amikor ezt mondom, hogy melyikben milyen feladataid és milyen céljaid vannak és ezért szoktam azt mondani, hogy egyszerre kell dolgozni a gyász feldolgozáson és az új életed építésén, mert most milyen furcsa, hogy azt mondom neked, hogy milyen céljaim és feladataim lehetnek a múlttal, azzal, hogy a férjemet már nincsen velünk. Ez a gyászfeldolgozás, a veszteségeden kell dolgozni, abban vannak feladatok, abban vannak célok, újra összetenni például a képet, hogy ki volt ő, mit hozott létre az életben, mi volt a szerepe az életben, mi volt a szerepe a kettőtök kis buborékban, mennyire támogatta ő a magabiztosságodat, mennyire volt ő a te boldogságodnak és a sikerednek az összetevője. Ezekre rá kell tudni nézni, ezzel nagyon sokat foglalkozunk a csoportos programban, hogy ránézünk arra, hogy ő ki is volt az életünkben. 
A cél az, hogy beintegráljuk őt az életünkbe, ez nem megy enélkül és milyen meglelő, hogy a csoportos programomban nem ezzel kezdünk. Előbb tesszük helyre a gondolkodási mintáinkat, a gondolkodási modellünket, a hitrendszerünket, a történeteinket, amiket mesélünk magunknak, előbb tanuljuk meg kezelni az érzéseinket hozunk létre egyfajta stabilitást és amikor ez megvan, akkor kezdünk el azon dolgozni és gondolkozni, hogy ki volt ő, milyen szerepe volt az életünkben, milyen szerepe volt a családunkban, mennyiben változott meg a családunk azóta mióta ő már nincsen velünk, mert van egy gondolati és érzelmi stabilitásuk addigra. Rengeteg eszköz és technika lesz a kezünkben, aminek kapcsán el tudunk ezen kezdeni gondolkozni. Például a 10. héten fog csak elkezdődni a csoportos programomba, hogy ezzel foglalkozzunk. Akkor leszünk készek rá, hogy ezzel foglalkozunk, hogy hogyan integráljuk őt be az életünkbe és amikor ez megvan, akkor lehet innen átlépni például oda, hogy elkezdjünk dolgozni a magabiztosságodon, önállóságodon, az önbizalmunkon.  Ezek egymásra épülő folyamatok, nem kihagyhatóak és nem felcserélhetőek. 

Tehát visszatérve vannak bizony feladataim a múlttal kapcsolatosan, majd jönnek, hogy milyen feladataim vannak a jelenben és amikor látod, hogy a jelenben vannak feladataid, rákérdezem, hogy mik azok, akkor elsőre nagyon sok esetben a teendő listákat sorolod nekem és magadnak is. Gondolván, hogy csak a teendő listám a feladatom az életemben, a jelenemben. 
De hát hol van az akkor, hogy hogyan figyelek oda önmagamra, hol van az, hogy hogyan gondoskodok önmagamról, hol vagy az, hogy hogyan gyakorlok önszeretet önmagam iránt, hol van az, hogy hogyan foglalkozom, hogyan kezelem a bennem lévő érzéseimet, hogyan irányítom a gondolataimat, hogyan foglalkozom a hitrendszeremmel.  Ezek bizony a jelennek a feladatai, hiszen ezek nélkül, ha ezekkel nem foglalkozom nem fogok tudni megfelelő jövőt építeni magamnak.  

Amikor fölteszed a kérdést, hogy hol is tartok a gyászban, akkor érdemes ebből a szempontból megnézni, hogy az elején vagyok, nagy a káosz még és mindegyik szál borzasztóan fáj, majd eljutok egy kicsit lenyugodottabb állapotba, ahol már szét tudom választani ezeket a szálakat. Itt jöhet a kérdés, hogy ha rá gondolsz a jelenre, hogy mennyire fáj a jelened, sok esetben ezen a szűrőn keresztül nézegeted, hogy túlterhelt vagyok, elveszek a feladatokban, rengeteg, amit meg kell csinálnom, nem elég a nap, nem elég a huszonnégy óra és gyakorlatilag ezért értékeled egy tízesre a jelen fájdalmát, mert mikor már elérkeztél a jelenbe, ezért mondom nem kihagyható a folyamat, hogy el kell kezdeni dolgozni ezen az életen.  Úgy tudok elkezdeni dolgozni és ezért mondom hogy gyakorlatilag sok esetben ez egyedül lehetetlen, ehhez kell egy rendszer, hogy elkezdj dolgozni az érzéseiden, a gondolataidon, a hitrendszereden, a magabiztosságodon, az önbizalmadon, az ön szereteteden,  az önkedvességeden, hogy hogyan vigyázol önmagadra.  Ez egy feladat és hogyha ezen kezdesz el dolgozni, ha itt kapsz eszközöket a kezedbe akkor kevésbé lesz ennyire fájdalmas a jelened.  Ebből fogod tudni elkezdeni építeni ezt a három szálat, ami ugye a jövődet fogja megalapozni. 

Ennek kapcsán jövő nem lesz egy ennyire fájdalmas és kiszámíthatatlan, meghatározhatatlan és totál homályos dolog és nem lesz a fájdalmat mértéke majd 10-es. 

Nagyon valós probléma visszanézve az előadás elejére, amikor listáztuk, hogy mennyi mindennel foglalkozol, mennyi minden különféle eszközt technikát bevethetsz azért, hogy dolgozz a veszteségeden.  Könyvek, az idézetek, pszichológus, pszichiáter, gyászcsoport, Facebook posztokon, videók, filmek, zenék satöbbi. Tehát látod talán most már, hogy ez is mindenképpen mutatja azt, hogy hol tartasz.  Ha elkezded nézegetni ezeket a szálakat, a fájdalom három szálán keresztül vagy ennek a keresztmetszetén ránézel, akkor egyértelműnek kell lennie annak, hogy ennyi mindennel nem tudsz akkor foglalkozni, ha már itt vagy a jelenben, ha el akarod kezdeni építeni ezt az életet és tényleg oda szeretnél figyelni erre és nem a káosz alatt vagy már betemetve.  Ha már kezd tisztulni a kép, akkor egyértelműen ennyi mindennel már nem tudsz foglalkozni, azért sem, mert nem lesz rá időd, energiád vagy rá fogsz jönni, hogy ezek sokkal inkább időt és energiát visznek el, ezekből nem nyersz ahhoz időt és energiát, hogy jelenedet építgessed, ami majd megalapozza a jövődet. 

Rájössz, hogy sokkal inkább szűkíteni kell ezt a folyamatot, nincs szükség ennyi mindenre, nem kell ennyi mindent csinálni, ennyi irányba szétaprózodnod, sokkal inkább fókuszálni fogsz arra, hogy mire van szükséged. Emiatt egy nagyon fontos dolog a hol tartok a gyászban, hogy ott tartasz, hogy milyen segítséget veszel igénybe.  Tehát amikor még nagyon sok segítséget veszel igénybe, akkor valahol még úgymond az elején vagy, ahol mind a három szál bármerre nézegetsz, akár a múlt, akár a jelen, akár a jövő egy 10-es pontszámot kap, iszonyatosan fájnak.  Ebben a fázisban nem tudod, hogy mit vegyél igénybe, nem tudod merre fordulj, ezért próbálsz ennyi mindent igénybe venni. Amikor elérkeztem oda, arra a pontra és tényleg, hogy hoztál egy sorsfordító döntést például azt, hogy te is szeretnél egy ismét szerethető életet felépíteni, ahogyan ezt a döntést én is meghoztam, abban a pillanatban látni fogod, hogy ezt szűkíteni kell, nem lehet ennyi mindennel foglalkozni, mert elveszi az idődet és az energiádat attól, hogy ezt az életet építhessed. 

Itt kezdesz szűkíteni, itt kezdem meghatározni azt, hogy na akkor mire van szükségem, hogy ezt az életet építsem és ehhez megfelelően fogod kiválasztani azt a segítséget, amire neked szükséged van, ami tényleg el fog oda juttatni, hogy a fájdalom csökkenjen és elkezdje építeni az új életedet. 

Van még egy harmadik dolog is, ami ide tartozik, de ez inkább egy félelem, mint valós probléma.  Nagyon sokszor hallom ugyanis, azt, hogy félek attól, hogy túl kevés lesz a ’táplálékom’ idézőjelben, amit a veszteségem felhasználására fel tudok használni, ha kiválaszok egy feldolgozási rendszert, vagy bekapcsolódok egy gyászfeldolgozási programba. 

Nem lesz elég, az nem fog átsegíteni a nehéz helyzeteken, szükségem van arra, hogy sok helyről szerezzek be információt, félek, ha szűkítek akkor ez majd azt okozza, hogy elakadok a feldolgozásban. 
Mennyire ellentmondásos ez azzal, amit már korábban említettem neked, ha eljössz hozzám és megkérdezem, hogy ez a sok minden közül mi segít neked, akkor nem tudod megmondani, melyik a legnagyobb segítség stb. Mégis ragaszkodni szeretnél egy ilyen erőt és energiát szétforgácsoló lehetőség mellett a félelem miatt. Tehát nem attól félsz, hogy nem fogsz fejlődni, hogy elakadsz és az a sok technika inkább szétforgácsol, mint erősítene téged, mint az energiádat egyirányba összpontosítaná. Tehát nem attól félsz, hogy emiatt akadsz el, hanem sokkal inkább attól, hogyha ezt leszűkítetted és megtalálsz egy feldolgozási technikát, egy módszertant, amivel építeni tudod az életedet és azzal tényleg létrehozhatsz egy jövőt, azzal tényleg legyőzheted a sok félelmedet az fog majd téged visszatartani. Tehát inkább félsz a jövő építésétől, mint attól, hogy szétforgácsolódsz ebben a küzdelemben, hogy a sok-sok információt beszerezd. 

Miért nem szokott ez bekövetkezni, miért nem egy valós probléma ez?  Azért, mert a gyászolók attól félnek, hogy nehogy túl szűkítsék magukat és pont ezért nem jutnak el soha oda, hogy ténylegesen el tudjanak kezdeni dolgozni a veszteségük feldolgozásán és az új életük építésén. Pontosan azért, mert nem szűkítették le azt hogy miből táplálkozzanak és azt mondanám, hogy olyan ez az egész, mint amikor lenne valami egészségügyi problémád, amire megvolna adva, hogy milyen táplálékot vehetsz magadhoz, mi az amit nem kellene, mi az amiből kevesebbet kellene, megvan hogy mit vegyél a boltban, megvan, hogy merre menjél. 
Ez az út ki van párnázva már neked, kezedbe adta valaki a diétát, hogy mi az a diéta, amit neked valójában követned kell lenned, mi lenne az, ami biztosítaná az egészségedet, van egy lista, amit követned kellene, de ennek ellenére bemész a boltba és rengeteg minden mást megvásárolsz, ennek ellenére más recepteket nézegetsz, ennek ellenére mást főzöl, ennek ellenére elmész egy étterembe és teljesen mást eszel, ennek ellenére eszel édességet, pedig nem ehetsz édességet. Iszonyatos csábító ereje van azoknak a dolgoknak, azoknak az élelmiszerek körének is, amit nem ehetünk.  Vagy ne legyen nagy probléma, de ami hízást okozhat, ami rossz irányba visz annak iszonyatosan nagy csábító ereje van.  Ezen élelmiszerek körének is és nem tudjuk őket kihagyni, pedig megvan a lista, megvan a diéta, megvan a módszer, amivel egy egészségesebb életmódot élhetünk, vagy amivel például lefogyhatsz. 
Ennek ellenére nem ezt követjük.  Ugyanez a helyzet a veszteségünkben is, nem azt követjük, ami hatékony lenne, ami egy egységnyi idő alatt eljuttatna oda téged is, hogy legyen egy ismét szerethető életed, hanem minden másba kapkodsz bele.  Nagyon hasonló a fogyáshoz, a diétához, jó-jó effektekhez.  Kicsit odafigyelek, majd fogyok egy kilót, majd visszaesek megint, fogyok egy kilót, majd megint elkezdek minden mást enni. Ugyanezt csinálod a veszteségedben is,  ugyanez a káosz működik benned és hogy miért nem sikerült például sohasem ki tartanod egy diéta mellett, sohasem lefogyni tartósan, azért mert nincs meg ez a fegyelmezettség, mert nem tartod be, mikor oda van adva neked,  hogy igazából mit kellene követni, mit kellene csinálni, mit szabad enni és mit nem és lehet hogy el kellene jutni odáig, hogy mondjuk kéthónapon keresztül csinálom és utána meglenne a fordulópont, ahol ez az egész átfordul és megjön a fogyás és a szervezetem is átállt és az egész működni fog.

Ezt nem tesszük meg, ezt adjuk fel idő előtt.  Pontosan ez működik itt a gyász feldolgozásában is és hogy nem tartasz ki egy cél mellett, nem tudsz lefogyni, nem tudsz fejlődni, nem tudod elérni azt a pontot, hogy el tudj indulni afelé, hogy most már neked is egy ismét szerethető életed. 

Sok sokkal több mindent veszek igénybe, mint amire szükségem lenne tehát így a ló másik oldalára esnek át és a bőség kosarába, ebbe az aranybányába esek bele, ami egyáltalában nem segíti a haladásomat. Míg igazából a szűkítés segítené, ha feltérképezem, hogy tényleg mire van szükségem, hol tartok a veszteségemben, leszűkíteném, hogy mire van szükségem, kiválasztanám azt a megoldást, amivel segíthet nekem és annak a mentén látnám, hogy ki vezet ki ebből a helyzetből, ki vezet el oda, hogy legyen egy ismét szerethető életem és tényleg egységnyi idő alatt látnám, hogy hova juthatok el. Ehelyett nem tudjuk megmondani miért, de sokkal-sokkal csábítóbb kapkodni, mindent kipróbálni, elveszni ebben a nem minden arany, ami fénylik bányában, a bőség kosarában.  Nagyon kérlek, hogy figyelj oda, hogy te mit csinálsz, elveszel ebben vagy kiválasztottad már azt, hogy mire van szükséged.

A ló másik oldala az, ami egy nagyon általános kínálat.  Nagyon általános az, amit kínálnak, nem specifikusan a te helyzetedre, az özvegységre, a társad elvesztésére, gyerekek nevelésére vonatkozik, hanem egy általános gyászesetre vagy olyan szituációk, ahol különféle veszteséget látunk együtt vagy még abszolút ezekre sem, hanem csak egyszerű gyász idézetekre, csoportokra satöbbi és sorolhatnám, de abszolút nem arra, hogy te ezzel a veszteséggel specifikusan haladni tudjál.  Itt szoktam neked mondani, hogy mindaddig amíg nem specifikusan a te helyzetedre választod ki a megoldást, addig általánosságban fogsz vagy haladni vagy nem haladni, de mindenesetre ezekre az összevissza az utadba kerülő eszközökre bízod magad, ahelyett, hogy igénybe vennéd azt, ami elérhető neked is, ami rád van megalkotva. 

És mennyire érdekes az, hogy pont az ellenkezője szokott történni, amikor valaki veszi a fáradtságot, hogy megnézze mire van szüksége és leszűkíti azt, hogy milyen segítség kell ehhez, milyen rendszert kell megtalálni, ki vezetheti el oda, hogy neki is legyen egy ismét szerethető élete, akkor pontosan az ellenkezője történik, akkor kezdi megérteni, hogy milyen dolgozni a veszteségen, milyen ezzel párhuzamosan építeni az életét, akkor kap olyan eszközöket és technikákat a kezébe, amelyek mentén tényleg haladni tud.  Akkor van neki egy vezetője, egy segítője, aki segíti, aki fogja a kezét, akkor kerül bele egy támogató csoportba, akik szintén haladnak és nem egy lehúzó csoportba és akkor ennek mentén tényleg napról napra halad és fejlődik az útja.  Mindazt az időt, hónapokat, éveket, amit a káoszban is eltölthetne, azt a helyet egy tiszta lapon indítja és belekapcsolódik egy programba, ami segíti, amivel időt, energiát. és pénzt takarít meg. 

Egy olyan módszer, ami alapjaiban határozza meg a veszteségeden való munkádat és úgy fejti ki a hatását, hogy folyamatosan konzisztens módon ragaszkodsz hozzá.  Nagyon fontos, hogy olyan döntést hozz, ami szinkronban van veled, adja magát a helyzet, hogyha jól megnézed, hogy tartasz már a veszteségedben. Mert most itt azt kell mondanom neked, hogy ha eltelt már minimum egy év, akkor már túl vagy akut gyász folyamatán, akkor érezned kell azt, hogy nincs már ez a zuhanás, a zuhanás bele a nagy semmibe.  
Ez már megállt, eljött az idő, hogy szembenézz a veszteségeddel és ha maradunk itt, mert nagyon szeretjük ezt az idő szempontból nézni ,akkor egy év után a legtöbb esetben eljutottunk odáig és itt jön az amiről már beszéltem egy korábbi előadásomban,  hogy áldozat maradsz, a veszteséged áldozata vagy elkezdesz ebből az áldozati magatartásból felállni, elkezdett ebből kinevelni önmagadat és elindulni abba az irányba, hogy megnézd mire van szükséged, hogyan vedd vissza az irányítást az életed felett.  Ehhez kell az tényleg, hogy az állapotodnak, a helyzetednek azzal szinkronban lévő feldolgozási technikát válassz.  Tehát, ha kijöttél az akut gyász folyamatából és még mindig az előző listán lévő technikákat használod vagy a Facebook posztolás, könyvek, idézetek, és a többi és a többi. Azok mentén haladsz, akkor az nem lesz szinkronban azzal, ahol te valójában már tartasz a veszteségedben. Azért, mert az akut gyász folyamatán túl vagy már és hidd el, hogy a szervezeted is valami nagyon-nagyon mást kíván már meg és ezt meg kell neki adnod. 
Mindaddig amíg nem adod ezt meg neki, addig fojtod vissza magad és nyomod le magad ennek az akut gyásznak a folyamatába. Tehát ezért nagyon fontos, hogy megnézd, hogy az, ahol tartasz a veszteségben és az amilyen segítséget ehhez igénybe veszel, az a kettő tényleg szinkronban van-e, mert ha nincs szinkronban, akkor lefelé nyomod magad folyamatosan, vissza egy olyan állapotba, amit már túlhaladtál. És ez az állapot, azt kell neked mondanom, hogy tökéletesen ellentétes az emberi szervezettel, az emberi léttel, mert az ember folyamatosan fejlődni akar, mert az, ami nem fejlődik annak vége az meghal és ezt biztosra nem akarnád önmagadnak.  Tehát nem akarsz elakadni valójában, de mégis ezt teszed magaddal, tehát egy idő után ez a kerék visszafordul, ez a kör egy ördögi körré válik és a saját magad gátja leszel azáltal, hogy a nem megfelelő technikát használod, a nem megfelelő segítséget veszed igénybe a veszteséged feldolgozására. 
Kérlek ne spórold meg magadnak ezt mert a legtöbb esetben ez a probléma, hogy megspóroljuk azt, hogy megnézzük hol tartunk a veszteségünk folyamatában, megspóroljuk azt, hogy mire lenne szükségünk és nem tudjuk, hogy hova fordulhatunk azzal, hogyha, ha ki szeretnénk találni hol tarthatunk és mire van szükségünk. Én ezért ajánlom neked a negyvenöt perces ingyenes beszélgetést, hogyha már kijöttél az akut gyász folyamatából és így toporogsz és érzed azt, hogy önmagad gátja vagy és ez nagyon fontos dolog, hogy a legtöbb esetben nem vesszük észre, hogy már nem a veszteségünk, nem a világ, hanem saját magunk okozzuk a gátat, önmagunk gátja vagyunk. Ha ezt veszed észre, akkor kérj segítséget, itt vagyok ezt mondom neked minden héten, hogy itt vagyok, keresd meg, írj rám nézünk egy időpontot és kibogózzuk együtt, hogy mi a helyzeted, hogy haladni tudj.

Nézzük meg egy példán keresztül azt, hogy hogyan gátolhatod magad, mikor vagy már az önmagad gátja azáltal például, hogy nem azt azzal, ahol tartasz, azzal szinkronban lévő segítséget veszel igénybe, hanem egy másikat.  Például ez az, amit mondok, amikor nagyon sok mindent dologba bekapsz, itt, ott, amott, például, ha tanulni szeretnék valamit, akkor bármilyen iskolába beiratkozzál, akkor elmehetnék fodrásznak tanulni, elmehetnék kozmetikusnak, de elmehetnék hideg burkolónak tanulni vagy elmehetnék főző tanfolyamra is. Tehát bármi jó nekem, hát miért nem iratkozol be bármilyen iskolába, azért leginkább, mert ugye már leszűkítetted, hogy mire van szükséged. Vagy például miért nem kezdek el bármilyen féle fajta autót vezetni, miért nem töltöm a napomat azzal, hogy az egyik autóból beszállok a másikba kiszállok és bármilyen autót vezethetek, de egyikkel sem megyek annyit, amivel elérnem a célomat. Nem érem el, csak úgy váltogatom a lehetőségeket, váltogatom az autó típusokat, az autó színét, az erősségét, a sebességét, a gyorsaságát és így több labdát tartok a levegőben. Nem választom ki azt igazából, hogy melyik autóval érnék el a célba, hanem sokba üldögélek be, egyikből a másikba, de elérni a célodat azzal fogod. Csak azzal, ha kiválasztod, hogy melyik autóval menjél el, abban benne maradj, annak nyomod a gázt példáját, annak fogod a kormányát és azzal végig mész az úton, amíg célba nem érsz.  Mert minden egyes autót váltás, minden egyes irányváltás viszi az idődet, az energiádat és a pénzedet.

Elérni a célod akkor fogod, ha választasz valamit és elköteleződsz mellette. Van egy ilyen tévképzet az emberek fejében, hogy nagyon sok mindent kell csinálnom, tehát nekem valahogy nagyon sok mindent kell csinálnom és ha belegondolok, akkor nem logikus ez az egész. Ezen analógiák mentén, amiket most az előbb elmondtam meg tudod érteni, hogy ez önmagában nem kívánja meg, hogy szétaprózódj és mindenbe belekapj.  Nem attól fogsz haladni a veszteséged feldolgozásában, hogy nagyon sok mindenbe belekapsz és váltogatod a témákat. Pontosan attól, hogy elmélyedsz egy területben és azt kitartóan csinálod. Erre lehet egy olyan példát is mondani, hogy fogok például 10 könyvet, de mindegyiknek csak az első pár oldalát olvasom el, egyiket sem olvasom végig, változatos lesz természetesen a portfólió, amit olvasgatok és nagyon izgalmas lesz egyikből a másikba ugrándozni és ebbe is bele kapni, meg abba is bele kapni, de elmélyülten egyiket sem fogom megismerni a végéig.  Nem fogom tudni, hogy miről szóltak a könyvek, miért volt tanulságos, mit tanultam meg belőle, mi volt mi izgalmas ezekben a könyvekben, nem fogok rájönni esetleg összefüggésekre. Csak azt az egyet fogom tudni, hogy összevissza váltogatom őket.

Azt mutatja a tapasztalat, hogy ha megválsz a felesleges résztől, ami a listádban van, akkor lesz időd és erőd igazán haladni, akkor fogsz eredményeket elérni.  

Nagyon sok esetben amikor ennyi irányban próbálunk segítséget igénybe venni, akkor szétaprózódunk.  Nagyon sok esetben gyakorlatilag egy belső félelem racionalizálásáról van szó, annak a félelemnek a racionalizálása, hogy nem tudom, hogy mire van szükségem, nem tudom pozícionálni azt, hogy jelenleg hol tartok a veszteségemben, nem tudom milyen  segítségre lenne szükségem, mi a legjobb nekem, azok  segítségével, amelyeket jelenleg igénybe veszek azok tényleg hatékonyak-e. Melyik azok közül a legjobb, tele vagyok kétségekkel, félelmekkel és így teljes egészében összekeverem a valóságot, a valós állapotomat. A valós állapotomat nem tudom látni amiatt, hogy ennyiféle fajta segítséget igénybe veszek, mert ezek a segítségek nem a jelenlegi állapotomat tükrözik, azt, hogy hol tartok a gyászban.  Nagyon sok esetben egy korábbi állapotot tükröznek és egy korábbi állapot miatt nem tudok meglépni egy fejlődést vagy az is lehet, hogy nem veszem észre, hogy nem tartok ott, ahol szeretnék tartani és egy jövőbeni állapothoz veszek igénybe segítséget. Az sem jó, érzed ennek is valószínűleg, a nehézségét remélhetőleg, hogy emiatt kerülsz oda, hogy nem tudod hol tartasz és mire lenne szükséged. 

Nagyon fontos nyakon csípni azt, hogy hol tartunk és nagyon nehéz ezt sok esetben egyedül látni, mert és senki sem tart elénk egy tükröt.  Amíg, ha leülsz valakivel beszélgetni, kérsz egy tanácsadótól egy időpontot, azt feltesz neked kérdéseket, hidd el, hogy az az ember, aki ezzel foglalkozik a nap huszonnégy órájában, az tudja, hogy mit kell kérdeznie, tudja mire kell együtt és közösen ránéznek, az fog tudni neked egy tükröt adni arra, hogy hol tartasz és ha alapos és felkészült akkor nem fog berántani téged egy olyan programba, ami nem megfelelő neked jelenleg.  Egy felkészült gyásztanácsadó meg fogja tudni mondani, hogy hol tartasz és lesz tényleg egy valós képed és nem kell többet ezzel a szétaprózódással foglalkoznod.  Mikor ezt meglépted gyakorlatilag, hogy segítséget kérsz, akkor sokkal jobban fogod látni azt, hogy mire lehet szükséged.  Ott egy ilyen beszélgetés alkalmából ki tudjátok tisztázni azt, hogy amit most csinálsz az hasznos-e neked, annak mentén tudsz-e haladni.  Egy gyásztanácsadó tud neked olyan kérdéseket feltenni, ami alapján rá tudtok nézni közösen, hogy ezek közül melyik használ neked, melyik nem használ, melyik az, amit valószínűleg már el kell hagynod, melyik az, ami még a segítségedre van, mi az, amit még talán sosem próbáltál ki és a segítségedre lehet.  Sőt hogyha olyan segítséget veszel igénybe amire még nem vagy érett és ezért küszködsz vele, ezért van egy ilyen űr és hiány mert még nem lépted azt a szintet, és nem jó irányként azon a szinten próbálkozol, az szintén nem lesz a segítségedre. Erre is fel tudja neked hívni a figyelmedet egy gyásztanácsadó. 

Összefoglalva a mai előadást, egyik dolog, oda kell figyelned, mindenképpen az első és legfontosabb számú feladatod, hogy fel kell mérned hol tartasz, ha egyedül nem megy, akkor ehhez segítséget kell igénybe venni, meg kell nézned azt, hogy amiket jelenleg alkalmazol segítségek, technikák, azok hasznosak-e neked, a jelenlegi állapotoknak megfelelőek vagy ezek lefelé nyomnak, már egy olyan állapotba, amit megfejlődtél korábban és így visszatartanak. a fejlődéstől vagy olyan segítséget veszel igénybe, amelyen még nem tartasz és túlzottan előre felé próbálsz segítséget igénybe venni.  
Ezért az, nagyon fontos, ami az egyik mottóm is, hogy a gyászban az első személy már nincsen veled, akivel beszélni szeretnél, így a második személy az, akivel érdemes kapcsolatba kerülnöd az, aki ismeri a gyászt, esetlegesen átélte és ott veszi fel veled a kapcsolatot, ahol éppen tartasz. Emiatt nagyon fontos egy gyásztanácsadó, akinek ez a szakmája, ezzel foglalkozik, hogy egy ilyet megkeressél.  

A harmadik, hogy nagyon sok esetben ismerősöktől, barátoktól, családtól apukától, anyukától próbáljuk megkérdezni, hogy szerintük mi lehet jó nekem, milyen segítséget kellene igénybe vennem és ez egy nagyon-nagyon nehéz dolog lehet, hiszen nem élték ezt át abban a formában, mint te, nem feltétlen érzik, nincsen szakmai tudásuk, mégis olyan emberektől szeretném megtudakolni, hogy most mit kellene csinálnom, akinek ebben nincsen szakmai tudása és tapasztalata sem.  A negyedik, amikor a többi gyászolót nézed, hogy mit csinálj, ami egy teljes tévedést okozhat, mert általában többi gyászló is el van veszve ebben az egészben és fogalmuk sincs, hogy mit csinálnak, hol tartanak stb. 

Ezt a belső munkát el kell végezni, gyakorlatilag ez nem kihagyható, hogy elvégezzed ezt a belső fejlődést, hogy hol tartasz, ehhez felkérhetsz segítséget, hogy megállapítsátok együtt, hogy hol tartasz és annak megfelelően kezdj el utána tovább haladni. Nagyon sok esetben megspóroljuk ezt a belső munkát és az eredménye az, hogy elakadunk a veszteségünk feldolgozásában. Rengetegen elcsúsznak itt, ez egy kritikus pont, ha van esetleg most kérdésed akkor tedd fel.  Sok esetben a veszteségünk fájdalma azért nem csökken, mert nem tudjuk hol tartok és nem tudjuk, hogy milyen segítséget vegyünk igénybe.  A következő probléma ugye hatodik probléma az, hogy nagyon általános segítséget veszel igénybe és hogy ez az általános segítség, ez az, ami mindenkinek segíthet, de itt fel kell tenned a kérdést magadnak egy általános problémám van-e vagy egy nagyon személyre szabott problémám van. Olyan problémám van, amiigazából rám jellemző és ezt szeretném megoldani és nem általánosságban szeretnék elveszni a gyászban, a fájdalomban, a veszteségemben

Tényleg el kell gondolkozni, hogy mikor kezded komolyan venni ezt, hogy építsd ezt az életet, mikor kezded komolyan venni azt, hogy felmérd hol tartasz a veszteségben, mikor kezded komolyan venni azt, hogy milyen segítségre van szükséged, mikor kezded komolyan venni azt, hogy amikkel most foglalkozol azok tényleg segítenek-e hathatósan segítenek, mi az eredményük, hova juttatnak el ezek, amiket igénybe vettél és ahhoz, hogy tovább juss mire van szükséged, azok hova fognak eljuttatni

A velem való közös munkának egyik alapvető feltétele, hogy nézz meg minél több előadást innen, másrészt, ha nem is dolgozunk együtt azáltal, hogy minél több előadást nézel meg innen a tudásod a gyászról fejlődni fog, mind a hozzáállásod i világhoz, a felfogásod is változni fog, tehát emelkedni fogsz nagyon sokat.  Minden egyes megnézett videóval, jobbá fog válni az életed.  Innentől kezdve, ha nem nézed a videókat magadra vess, itt van az út, csak nem mész vele. Még egyszer jó munkát neked, jó tanulást és találkozunk legközelebb szerdán délben ugyanígy.

honlap
Mérleg  minden nap mérlegelj , likolj – algoritmus miatt