Érzelmeink a gyászfolyamatban
Érzelmeink a gyászfolyamatban
Érzelmeink a gyászfolyamatban – mi nehezítheti a gyász folyamatát
Biztosan megtörtént már veled is, hogy amikor azt hitted, hogy már túl vagy rajta, akkor a gyász váratlanul visszaköszön, elöntenek az érzelmek, és akkor megint kétségbeesel, hogy valami nem jó veled, nem jól oldottad meg a gyászodat. Elakadtál-e esetleg a gyászfolyamatban, vagy visszakanyarodtál a gyászfolyamat már egy kjorábbi fázisához. De a gyász folyamata az nem ilyen.
Mi van, ha a gyászfolyamat csak néha kiszámíthatatlan?
Mi van, ha csak néha rendezetlen?
Mi van, ha a gyászfolyamat egyáltalán nem lineáris?
Megengedhetjük ezt?
Elfogadhatom-e, hogy nem baj, ha hirtelen sírunk, és fogalmunk sincs honnan jött a sírás?
Elfogadhatom-e, hogy nem probléma, ha minden hirtelen rettenetesen hiányzik az elvesztett társam, amikor tegnap már jól voltam?
Szerintem ez nem csak elfogadható, hanem nagyon is hasznos. Ha ellenségünkké tesszük a gyászfolyamatot, ha folyamatosan olyasmivé tesszük amitől félünk, amitől alig várjuk, hogy megszabaduljunk. Ha utáljuk a jelenlétét, akkor ez visszatart minket. Ront a helyzetünkön. Így többet hozunk létre abból, amit nem akarunk érezni és kevesebbet abból, amit szeretnénk magunk körül.
Energiát adhat nekünk az, ha megpróbáljuk elfogadni és barátkozunk vele, ez a megközelítés sokkal kevesebb szenvedést jelentene számunkra.
A gyászfolyamat olyan, mint amikor egy hajó eltűnik a horizontról, az adott személy már fizikálisan nincs velünk, csak a lelkünkben, a gondolatainkban, az érzelmeinkben van jelen. A halál elviheti a fizikai szerelmet és szeretetet, de nem a lelkit, hiszen szerethetjük minden nap azt, aki elvesztettünk.
A szeretet nem egy statikus érzés, folyamatosan mozgásban van, ezért vannak minden nap velünk azok, akiket elvesztettünk.
A gyászfolyamat során az érzéseinkkel törődnünk kell, ha éveken át nagyon fáj, akkor valószínűleg elakadtunk benne, nem haladtunk, nem nyílt meg újabb ajtó, ahol más gondolatokat, érzelmeket tapasztalunk meg, Ha folyamatosan és szinte robotpilóta üzemmódban ugyanazokat a mondatokat, történeteket mondom magamnak, vagy például írom le itt a hozzászólásokban, akkor nem fejlődtem, nem haladtam.
Fel kell tennem magamnak a kérdést:–
Hogy hasznosak-e a gondolataim?
Mit mutatok a gyászfolyamatáról a körülöttem lévőknek, a családtagjaimnak, gyerekeimnek, unokáimnak. Mit tanulhatnak meg tőlem?
Hogyan lehet az élet legnehezebb eseményét feldogozni?
Gondolkoztál már azon, hogy a körülötted lévők esetleg másolni fognak téged?
Ezért arra bátorítalak, hogy adj teret a gyászfolyamatnaknak az életedben minden pillanatban és mellette haladj tovább, dolgozz a gondolataidon, amelyek az érzelmeidet létrehozzák.
Gyászfeldolgozás velem, gyásztanácsadás neked.