Társad elvesztése után így menj el azokra a helyekre, ahova együtt jártatok
A PSZICHOLÓGUS, AKIHEZ JÁROK AZT JAVASOLTA, HOGY MENJEK EL AZOKRA A HELYEKRE, AHOVA A TÁRSAMMAL JÁRTAM. ÁLLÍTÓLAG EZ EGY GYÁSZFELDOLGOZÁSI TECHNIKA. SZERINTED IS ÍGY VAN EZ ÁGI TE IS SZOKTAD EZT JAVASOLNI?
Ezt kérdezte tőlem nemrég egy sorstárs, akivel konzultációt tartottam. Ha érdekel erre a válaszom, vagy te is megpróbáltad már ezt a technikát, vagy fontolgatod, hogy elmenj azokra a helyekre, ahova együtt jártatok, akkor olvass tovább együtt megnézzük mi is történik annak mentén, ha ezt alkalmazod. Mi vár rád azokon a helyeken és azt is, hogy mi a 100%-an jó megoldás ezekre a helyzetekre a veszteségben. 
Így dolgozz a társad elvesztésén hatékonyan.
Rengeteg sorstársat látok, akinek gondot okoz az, hogy elmenjen azokra a helyekre, éttermekre, nyaralókba, oda sétálni, vagy barátokhoz stb, ahova korábban a társával együtt jártak.Félelem és rettegés van bennük a gyászban a térsuk elvesztése után, hogy mi fogja ott őket várni, hogyan fogják érezni magukat. Így inkább azt választják, hogy messzire elkerülik ezeket helyeket, alkalmakat.ahove együtt jártak az elvesztett társukkal.Bele sem mernek gondolni abba, hogy visszamenjenek, mert sokszor az is elég, ha egy fotót meglátnak vagy facebookos emlékeket és görcsbe rándul a gyomruk és zokogni kezdenek. Ezen megtapasztalás mentén a tényleges valós elmenés ezekre a helyekre ki van zárva.Ez sok hezitálást okoz, hogy mi lenne a jó megoldás erre, vagy ne egyedül menjenek, de igazából nem akarnak ennek a társ elvesztésének a keserűségébe senkit sem belerángatni.Aztán valaki és lehet ez a valaki akár egy pszichológus is bátorítani kezd, hogy menj el azokra a helyekre, ahova együtt jártál az elvesztett társaddal, mert ez egy veszteségfeldolgozási technika. És te elmész rettegve, már napokkal előtte görcsben van a gyomrod, tele vagy félelmekkel és ott a helyszínen meg összeomlasz, vagy még előtte gyors menekülésre fogod.
Pontosan ezt történt ezzel a sorstárssal is.
Na de miért is nem működik ez, mint gyászfeldolgozási módszer?
A gyászfeldolgozásban egy cselekedet nem technika és nem is eszköz. Az, hogy elmenj ezekre a helyekre te is látod így, hogy egy cselekedet. Ez olyan, mintha valaki azt mondaná neked, hogy főzz egy galambszárnylevest, de te sose főztél még olyat, igazából a főzésben sincs tapsztalatod.Nem kapsz semmit sem a főzéshez, se eszközöket, se alapanyagot, se receptet, csak ott egy konyha, aztán oldd meg magadnak. Aztán majd a legközelebbi alkalommal mondd el milyen volt, hogy ment, hogy érezted magad közben.
Valószínűleg már a felkéréskor nemet mondanál erre, mert látnád, hogy kivitelezhetetlen, egy 100%-os bukás és semmi más és csak csalódás érne.
Na, hát pontosan ugyanilyen az a veszteséged feldolgozása során, ha megszeretnél látogatni olyan helyeket, ahova a társaddal jártál korábban minden eszköz, hatékony technika, felkészülés nélkül.
Pontosan emiatt rettegsz és félsz tőle, mert olyan, minta ebbe az üres konyhába dobnának be téged. Csak az elvárás lenne meg, hogy menj el oda főzni, de az, hogy azt hogyan tedd, hogyan készülj fel erre, mit vigyél magaddal és ott hogyan kezelj különféle helyzeteket, azt nem mondja meg neked az, aki odaküldött, nem készített fel erre 100%-osan. Tuti és garantál a bukás. Ez a legjobb recept a sírásra és összeomlásra agyászban egy társ elvesztése után.
És akkor a kérdés, hogy Ági szerinted ez jó gyászfeldolgozási technika, te is javasolnád ezt nekem?
NEM, NEM, NEM, NEM és NEM.
Miért nem?
Mert ez egy nem egy gyászfeldolgozási eszköz! Ez egy cselekedet!
Másrészt én, mint gyászterepauta nem javaslok semmit sem senkinek.
Nekem, mint gyászterepautának az a feladatom, hogy kísérjem a folyamatodat a gyászban a társad elvesztése után és ha te valamit meg akarsz tenni, cselekedni szeretnél, mert eljött egy adott lépésre az idő, akkor arra felkészítselek 100%-an és gyászfeldolgozási eszközöket, technikákat adjak a kezedbe a kivitelezéshez.
Tehát a folyamat nálam úgy zajlik azok számára, akikkel én együtt dolgozom, hogy, ha eljött náluk az idő erre a lépésre, hogy elmenjenek olyan helyekre, ahova a társukkal jártak, akkor arra nagyon alaposan együtt felkészülünk.
Megnézzük, letöltjük együtt a bennünk lévő gondolatokat, átengedjük magunkon a gondolatok mentén keletkezett érzéseket, megnézzük egyenkét melyik érzésből milyen cselekedet keletkezne, melyik gondolat milyen hitrendszeren és történeteken alapszik.Megnézzük együtt mi lenne az az eredmény, amivel elégedett lenne az özvegy sorstárs, azt hogyan tudja elérni, arra hogyan kell gondolatilag és érzelmileg felkészülni.Megnézzük együtt mik lehetnek a rizikók, a nem várt események, amikkel találkozik, azokra is felkészülünk és azokra is kap mentőöveket, amikre nem lehet előre felkészülni.Tehát a lényeg itt az, hogy gyászfeldolgozási eszközökkel megtámogatjuk ezt a cselekedet.
Így csökken a rettegés, a félelem a gyászban a társad elvesztése után, van mire alapozni ezeknek a helyeknek a felkeresését. Nem a hely és a bennünk lévő érzelmek fogják majd őt ott elsodorni, hanem tudatos lesz a gyászfolyamat. Olyan, mint, ha a galamszárnylevest előre gondolatban megfőzte volna már, begyakorolta volna már. Így is lehetnek meglepetések, de akkor tudja, hogy mihez nyúljon, nem az egész főzés egy kiszámíthatatlan folyamat lesz.
Így csökken a rettegés, a félelem a gyászban a társad elvesztése után, van mire alapozni ezeknek a helyeknek a felkeresését. Nem a hely és a bennünk lévő érzelmek fogják majd őt ott elsodorni, hanem tudatos lesz a gyászfolyamat. Olyan, mint, ha a galamszárnylevest előre gondolatban megfőzte volna már, begyakorolta volna már. Így is lehetnek meglepetések, de akkor tudja, hogy mihez nyúljon, nem az egész főzés egy kiszámíthatatlan folyamat lesz.
És meg mer majd engedni magának ott azokon a helyeken minden érzést és minden gondolatot, a megfigyelője lesz ezeknek. Értő figyelemmel fogja őket nézni és ott helyben kezelni. Nem rettegésből lesz ott, hanem bizonyosságból, mert eljött az idő a gyászfolyamatában arra, hogy felkeresse ezeket a helyeket és eljött az idő arra is, hogy felkészülten menjen el oda.Nem kell rettegni, félni többet a gyászban, a társ elvesztése után, nem kell menekülőre fogni. Bele lehet helyezkedni ezekbe a helyzetekbe.
Utána együtt megbeszéljük hogyan ment és mit tapasztalt meg. Megnézzük hogyan működött a felkészülés, az eszközök, ki lehet együtt úgymond értékelni és ez alapján dönteni, hogy elmegy-e másik helyre is. Így egyre bátrabb lesz, bízni fog magában és a tudásában, amelyeket a gyászfeldolgozási eszközök mentén szerzett.
Felismeri, hogy az nem jó, ha valaki belehajtja őt a bizonytalanba úgy, hogy nem készíti fel rá. Nem fog senki kedvéért sem a kútba ugrani és aztán, ha ki tudott jönni onnan, ha túlélte, akkor majd beszámok arról hogyan sikerült. Nem fog ilyen kiszolgáltatott kéréseket, helyzeteket soha többet elfogadni.
gyászfeldolgozási eszköztára lesz, amit tud ezekben a helyzetekben alkalmazni, amikor fel szeretné keresni azokat a helyeket, ahova a társával járt és további helyzetekben is tudja majd használni amegtanuét gyászfeldolgozási módszereket.
Így válik a tudattalan gyászfeldolgozás tudatossá, és ennek mentén enyhül a fájdalom, ennek mentén szerzik vissza a hitüket a világban és a biztonságérzetüket a társ elvesztése után az özvegységben.
Kiváncsi vagyok te hogy ezzel, te is mentél-e már ezekre a helyekre amióta elvesztetted a társad? Hogy sikerült? Fel voltál-e készülve, fel voltál-e készítve?
És hogyan alakult volna, ha ilyen alapos gyászfeldolgozási módszerekkel felkészítés mentén volna el?