Mi az a 4 legfőbb magyar kulturális sajátosság, ami mély nyomot hagyott a veszteségfeldolgozásban a magyar néplélekben és ezzel erőteljes befolyásolja az özvegyi gyász feldolgozását az özvegyi gyászfolymatra. 

Ha szeretnéd megérteni, hogyan befolyásolja bennünk az elmúlt többszáz év történelmének elnyomása és ez hogyan befolyásolja a te özvegyi gyász feldolgozásaodat, akkor nézd meg az eheti 4 részes videósorozatomat. 

Bemutatom neked a héten azt a magyar magyar kulturális hatások és veszteség, amelynek a feltörése a te özvegyi gyász feldolgozásaodat is gyökeresen meg tudja változtatni. 

Ha fel akarod ismerni a társadalmi mintákat és hatásukat a gyászra  a gyászról, akkor előtte azt kell megértened, hogy mi az, ami formálta ezt a gondolkodást…

A magyar emberek történelmét igen precízen vissza tudjuk vezetni több ezer évet. Máris itt van az első lépés a megfejtéshez: értelmezned kell, hogy mik voltak a legfőbb történelmi események és ezeknek milyen lenyomatai vannak a mai emberekben. Valamint azt is, hogy ezek hogyan akadályoznak egy özvegyi gyász feldolgozásaot. Hogyan alakítják ki a GYÁSZBLOKKOT. 

Persze ehhez nem kell valóban több ezer évet visszamenned és minden eseményt számbavenned, ha csak az elmúlt pár száz év fő hatásait vizsgálod, már rengeteget megérthetsz a működésünkből.

És ha érted ezt a működést, akkor végre arra is ráláthatsz, hogyan tudsz ezen működés, ezen “kultúrális kód” mentén változást elérni a saját özvegyi gyász feldolgozásaodban. 

Gyakorlatilag ezen 4 kód ismerete nélkül szinte lehetetlen felismerni mi akadályoz téged a fejlődésben, miért akadsz el a gyászfolymatodban. 

Miért csak panaszkodsz, miért a túlélésre törekszel akár évek múltán is. 

Az eheti 4 részes videót ennek a témának szentelem, hogy együtt feltölrjük ezt a 4 magyar kulturális hatások és veszteségot, mert ezek ismerete valóban elsöprő hatást gyakorolni a saját özvegyi gyász feldolgozásaodra. 

——————————————————-

A magyarság történelme hogyan hat a veszteségek feldolgozására. Ezt fogjuk együtt megnézni több részletben. Ehhez úgymond magyar kulturális hatások és veszteségokat kell feltörnünk. 

Számomra nagy felismerést hozott az, amikor megértettem miért kapcsolt be bennem az áldozati lét Attila elvesztése után. Miért hittem azt, hogy ez nem feldolgozható, hogy ez egy örök szenvedés lesz. 

Bekapcsolt bennem a magyar magyar kulturális hatások és veszteség. Olvasd végig a bejegyzést és remélhetőleg te is jobban látod miért csak a túlélésre törekszünk a gyászban. 

𝕂𝕦𝕝𝕥𝕦𝕣𝕒́𝕝𝕚𝕤 𝕜𝕠́𝕕 𝕗𝕖𝕝𝕥𝕠̈𝕣𝕖́𝕤𝕖 – 𝟙. 𝕣𝕖́𝕤𝕫 – áldozati szerep, panaszkodás a gyászban

Tudod, hogy miért is élsz a gyászban a „majd csak túlélem” – szellemiségben? 

Valószínűleg nem gondolkodtál még azon, milyen történelmi hatások hagytak lenyomatokat a magyar néplélek szintjén, amely a gyászban rád is kihat, illetve a veszteséged feldolgozásának a módját, sikerét is befolyásolja?

A magyar emberek történelme az elmúlt pár száz évben tele volt elnyomással, háborúval, kizsigerléssel. Elég, ha a Tatárjárásra, török hódoltságra, Habsburg uralomra, Trianonra stb. gondolunk. Az elmúlt  időszakban szinte folyamatosan elnyomó rendszerben éltünk. Ennek hatására az emberek elsődleges lét-célja, életcélja a túlélés volt.

Amint valami nehézséget élnek át, rögtön csak túlélni akarnak. Nem jutnak tovább ezen az elakadáson. 

Emiatt akár az egész további életüket képesek feláldozni és csak begubózni, vegetálni. 

Hosszú évszázadokon keresztül folyamatos félelemben éltek az emberek, így több száz évnyi trauma halmozódott fel bennünk, amelyet se globálisan, se egyénileg nem dolgoztunk még fel.

Ezek a kulturális traumák is formálják, alakítják a mai magyar emberek gondolatait. Meghatározzák a özvegyi gyász feldolgozásaukat és azt mennyire képesek egy új életet építeni utána. 

• Az egyik ilyen mélyen belénk ivódott gondolat az az, hogy a magyarok sokszor gondolnak magukra áldozatként.

Vajon meglepő ez a történelmünk tükrében? Miért hisszük magunkat mindig a körülmények szenvedőinek? A kiszolgáltatott állapotba való beletörődés hatalmas frusztrációt okoz, amelyet panaszkodással próbálunk kioldani magunkból.

Ez különösen igaz amikor gyászolunk. A körülmények áldozatának érezzük magunkat és rengeteget panaszkodunk. Szenvedünk, beletörődünk a helyzetünkbe. 

A magyarok különösen sokat tudnak panaszkodni. Más népekhez képes olyan, mintha ez lenne a lételemünk.

Panaszkodsz, hiszen érzed, hogy az életed nem jó így. Érzed, hogy az, ahogyan a veszteséged hatására élsz nem jó így. 

A panaszkodás mára már normává vált a gyászban. De – ahogyan te is tudod -, mindez semmit sem old meg.

Érthető, hogy honnan jön ez az áldozati mentalitás, érthető az is, hogy milyen mélyről gyökerezik bennünk, és talán még sohasem gondolkodtunk el azon, hogy miért vagyunk ebben a helyzetben. A rejtekében meghúzódó áldozat szerepe, akinek csak a túlélése, családja megmentése az egyetlen életcélja – mélyen beléivódtak sejtjeinkbe, zsigereinkbe.

Mindez nem a te hibád.

De mivel ez itt és most a Te életed, ezért Neked kell kilépned ebből a tanult tehetetlenségből ahhoz, hogy képes legyél feldolgozni a veszteséged és egy új életet építeni. 

Ezzel segítesz nemcsak magadon, hanem az egész családodon, mert áttöröd az áldozati mentalitás magyar kulturális hatások és veszteségját. 

A gyerekeidnek már nem kell majd ezen keresztül mennie. Neked sem többet, ha megint egy nehéz helyzetbe kerülsz. 

Ezt én teljesen bizonyítva látom a magam és a gyermekeim életén. 

Amint egyénileg elkezded felszámolni magadban ezeket a negatív lenyomatokat – azzal nemcsak magadon, hanem globálisan is megtettél egy fontos lépést ezeknek a traumáknak az oldására.

Hogy hogyan tudsz ebből kilépni? Arról is lesz szó a következő részben holnap. 

Addig is figyeld meg, hogy Te mikor és miért panaszkodsz a gyászban. 

Vizsgáld meg, hogy Te miben érzed magad áldozati szerepben? Mi az, ami frusztrál és mégis tűröd, elfogadod? Milyen választásokat nem hozol meg, amelyek segítenék az utadat és inkább maradsz áldozat a gyászban?

A következő részben holnap újabb „magyar kulturális hatások és veszteségot” törünk fel.

———————————————————————————

𝕂𝕦𝕝𝕥𝕦𝕣𝕒́𝕝𝕚𝕤 𝕜𝕠́𝕕 𝕗𝕖𝕝𝕥𝕠̈𝕣𝕖́𝕤𝕖 a gyászban– 4 / 𝟚. 𝕣𝕖́𝕤𝕫 – a pénzhez való viszonyod

 Tudod, hogy miért is élsz a gyászban a „majd csak túlélem” – szellemiségben? 

Gondolkodtál már azon, hogy a családi, generációkon átívelő hatásokon kívül milyen történelmi hatások hagytak lenyomatokat a magyar néplélek szintjén, amely gyászban rád is kihat, illetve a veszteséged feldolgozásának a módját, sikerét is befolyásolja?

Az előző posztban tegnap elemeztük az „áldozati mentalitást”, mint magyar kulturális hatások és veszteségot a gyászban. 

A következő ilyen kód, az a magyar emberek pénzhez való viszonyulása a veszteségük után. 

Belénk ivódott, hogy sokszor kuporgatjuk a pénzt, nem fektetjük be pszichés jóllétünkbe, fejlődésünkbe. Azt hisszük mindent a magunk erejéből vagy a család támogatásával megtudunk oldani. 

Ugyan ezen okokból nem merünk nagyot álmodni, vagy az álmaink, önmegvalósítási vágyaink túl kicsik. 

Azaz túlélünk anyagi szinten és szellemi szinten is egyaránt. 

A vesztesegből való felálláshoz, fejlődéshez pedig mindig áldozatot kell hozni, anyagi, fizikai, szellemi szinten is.

A népmeséink viszont varázslatosak, mert magukban hordozzák a megoldás kulcsát is: hiszen a szegény legény gondol egyet, és elindul. 

A fejlődési vágya, motivációja kimozdítja őt tanult tehetetlenségéből. Átlépi fizikai, szellemi határait. 

Szerencsét próbál, magyarán elémegy a szerencséjének. Az életét a fejlődésének szenteli, bármi áron: akár a bukás, akár a halála árán is.

És a szegény legény – aki jó tett helyében jót várhat a világtól – jó szívére, erkölcsösségére hallgatva végül mindig célt ér, és eljut oda, ahová titkon remélte, pedig sem a sorsa, sem a körülményei nem arra predesztinálták. Mégis ő győz: legyőzi a saját korlátait, legyőzi a környezete rosszallását, korlátozó hiedelmeit és ő lesz a király! 

Megkapja a királylány kezét, a birodalmat, a mérhetetlen gazdagságot, az uralkodás lehetőségét, amivel bölcsen él is, határtalan gazdagságában is megtartva jó szívét és erkölcsi rendszerét.

A korábban említett kulturális lenyomatok miatt általános, hogy a magyar gyászolók nem mernek elrugaszkodni, nem mernek nagyot álmodni, nagyobb változtatásokat eszközölni életükben, fejlődésükben miután elvesztettek valakit, hiszen zsigereikben van az, hogy fő a biztonság, örülnek, hogy élnek, hogy túlélnek, begubóznak, elfogadnak egy olyan életet, amelyet sohasem kívántak maguknak. 

Nem fektetnek be saját szellemi és lelki fejlődésükbe, mintha nem érne annyit egy ismét szerethető élet, egy kisimultabb édesanya, nagymama, egy önismeret, egy feldolgozott veszteség mint pl. egy aktuális – instant örömökkel szolgáló – nyaralás, egy új telefon, egy új ruha stb. 

Érthető, hogy a korábbi időkben valóban csakis ez volt a cél, hogy túléljünk, de mára már fel kellene emelnünk a fejünket és rátalálni arra, hogy:

• hogyan tudjuk elsősorban magunkat, a sorsunkat megváltani, egy új életet felépíteni a társunk elvesztése után
• hogyan tudunk kiteljesedni emberként, nőként, anyaként egy veszteség után
• hogyan tudjuk fejleszteni magunkat, megtudni kik vagyunk a társunk nélkül, mire vagyunk képesek nélküle
• hogyan tudunk a bőség mentalitásába kerülni, amikor nem spórolunk a pszichés jóllétünkön. Amikor a magunk feljődésébe fektetünk és ezzel megváltoztatjuk az egész életünket
• hogyan tudjuk fejleszteni a gondolkodásmódunkat, megtanulni kezelni az érzéseinket, hogy a gyász ne egy örökké tartó szenvedés legyen

Míg az elődeinknek korlátozottabbak voltak a lehetőségeik az önfejlesztés, tudatosodás terén, kevés segítség volt elérhető egy veszteség feldolgozására, addig a mai világban  tálcán kínálják ezeket a lehetőségeket, csak választani kell belőle.

Tudom, hogy mindenkit az foglalkoztat, hogy mi a legkönnyebb, leggyorsabb út, hol lehet levágni a kanyart? Hogy lehet ezt a gyászban megspórolni, mert még akkor is ezen töröd a fejed, amikor a legnagyobb bajban vagy az életed során. 

A valódi változáshoz, fejlődéshez be kell fektetni az időt, az energiát, emellett ki kell lépni a mára már megszokottá vált és számunkra kényelmes komfortzónánkból. 

A gyász feldolgozása egy nagyon hosszú folyamat. 

Vegyünk példát a népmesehősről, tegyük meg bátran az első lépést a fejlődésünkért, lépjünk a tettek mezejére!

A következő bejegyzésben újabb magyar kulturális hatások és veszteségokat vizsgálunk.

———————————————————————————-

𝕂𝕦𝕝𝕥𝕦𝕣𝕒́𝕝𝕚𝕤 𝕜𝕠́𝕕 𝕗𝕖𝕝𝕥𝕠̈𝕣𝕖́𝕤𝕖 – 4 / 𝟛. 𝕣𝕖́𝕤𝕫 instant örömök hajkurászása a valódi fejlődés helyett. 

 Tudod, hogy miért is élsz a gyászban a „majd csak túlélem” – szellemiségben? 

Gondolkodtál már azon, hogy a családi, generációkon átívelő hatásokon kívül milyen történelmi hatások hagytak lenyomatokat a magyar néplélek szintjén, amely gyászban rád is kihat, illetve a veszteséged feldolgozásának a módját, sikerét is befolyásolja?

Az előzőkét posztban már láttuk kulturálisan honnan eredeztethető az „áldozati mentalitás” a gyászban, a „pénzhez való negatív képzettársítás”. Mindezekből következik az a kulturális lenyomat, amelyről ebben a posztban lesz szó.

Mivel az áldozati szerepben a gyászban,  a túlélés, mint fő életcél mellett is van igénye a gyászolóknak a boldogságra, ezért kialakult bennük egyfajta instant örömökhöz való ragaszkodás, apró, rövid távú örömök élvezete.

Ennek lenyomata máig tetten érhető a magyarok mentalitásában. A nagy változtatás, igazi boldogság, fejlődés kutatása, megélése helyett azonnali, rövid célú, pillanatnyi örömöt adó megoldásokat részesítjük előnyben. Ez az ön-kényeztetés, miszerint legalább egy kis öröm, egy kis boldogság jusson nekünk ma, most, vagy mielőbb, elfedi azt a valós, sürgető igényt, hogy valóban helyére tegyük az életünket. 

Emiatt nem átfogó megoldást keresünk a veszteség feldolgozására, hanem csak napi kisebb örömöket, amelyek sajnos hosszabb távon nem tartanak ki. 

A sürgető mélyről jövő igényt, hogy tegyünk magunkért igazán elfojtjuk – mindenki más és más módszerrel kenyerezve le magát – van, aki a külcsínyre költ, van, aki nyaralni megy, van, aki édességgel jutalmazza magát vagy az unokákba, gyerekekbe fojtjuk a bánatunk. Megpróbáljuk elhitetni magunkkal, hogy ez így jó, nekünk ennyi jutott. Erre vagyunk képesek, így fogunk továbbélni. 

Bármit is teszünk, azt általában még racionalizáljuk is: feltöltődésnek, önbizalomépítésnek, kikapcsolódásnak, megérdemelt jutalomnak, kényeztetésnek stb. hívjuk. Azt hisszük erről szól a veszteségfeldolgozás. 

Elaltatjuk magunkat ezernyi pótcselekvéssel, instant örömforrásokkal ahelyett, hogy lépéseket tennénk a valódi megoldás, magunk fejlesztése és a veszteségünk igazi feldolgozása felé. Felszínes, jól bevált, mások által is bejáratott, komfortzónán belüli utakat választunk a gyászban, kényelmes megoldásokat választunk, boldogság-pótcselekvésekkel áltatjuk magunkat, belül pedig meghasonlunk, a gyászban elakadunk és elfogadunk egy nem kívánt életet, mert nem nézünk szembe a gyásszal. Egyre távolodunk magunktól, belső MAGunktól, a külvilág felé meg álarcot viselve megjátsszuk magunkat. 

Nap végén pedig ugyan ott tartunk: lehet tökéletes a hajunk, a körmünk, mehetünk a világ legszebb helyére is nyaralni, vagy tolhatjuk befelé a finomabbnál finomabb édességeket, mutathatunk egy más képet a világnak a valóságunjról– de ettől az életünk problémái, a konfliktusunk saját magunkkal, nem fognak megoldódni. Veszteségünk nem lesz feldolgozva, az új életünket nem fogjuk mélyről szeretni. 

Minden egyes nap, amikor nem teszünk magunkért, saját magunk ellen teszünk – és ezt a frusztráló érzést napról napra nehezebb elnyomni, ezt a sürgető hangot napról napra nehezebb elhallgattatni…Az instant öröm nem más, mint önbecsapás.

Ismerős ez neked? Te is ezt teszed magaddal? 

Holnap folytatjuk

———————————————————————————-

4. 𝕂𝕦𝕝𝕥𝕦𝕣𝕒́𝕝𝕚𝕤 𝕜𝕠́𝕕 𝕗𝕖𝕝𝕥𝕠̈𝕣𝕖́𝕤𝕖– 𝟜. 𝕓𝕖𝕗𝕖𝕛𝕖𝕫𝕠̋ 𝕣𝕖́𝕤𝕫 – milyen hibákat vétettem, miben bukhatok el. 💜

Tudod, hogy miért is élsz a gyászban a „majd csak túlélem” – szellemiségben? Gondolkodtál már azon, hogy a családi, generációkon átívelő hatásokon kívül milyen történelmi hatások hagytak lenyomatokat a magyar néplélek szintjén, amely gyászban rád is kihat, illetve a veszteséged feldolgozásának a módját, sikerét is befolyásolja?

Az előző három posztban már láttuk kulturálisan honnan eredeztethető az „áldozati mentalitás” a gyászban, a „pénzhez való negatív képzettársítás” a veszteségfeldolgozásban, valamit az, hogy a nagyobb átfogóbb változást hozó fejlődési lehetőségek helyett az instant örömökkel nyugtatjuk, becsapjuk magunkat. 💜

A korábbi magyar kulturális hatások és veszteségokon kívül az egyik legmélyebben gyökerező lenyomat, az a hibázástól való félelem. Ha megvizsgáljuk ennek történelmi gyökereit, amikor egy hiba akár emberéletekbe is kerülhetett, könnyen megérthetjük hát, hogy mekkora súlya és mekkora tétje lehetett annak, ha valaki hibázott.

👉A gyászban a hibázás, az elkövetett hibák, a jövőbeni hibázás lehetősége hihetetlenül felerősödik.

👉Gondold el hányszor hibáztatod önmagad a társad a haláláért, azért, amit megtettél és azokért is, amiket nem tettél meg. A hibázás mellé egy erős szégyenérzet is társul, hiszen aki hibázott és ebből fakadóan másokat veszélyeztetett, annak viselnie kellett a hibájának súlyos lelki terhét is.

👉A gyászban az egyik meghatározó érzés a bűntudat, mind azért, amit elkövethettünk, és mindazért, amit érezhetünk abban az esetben, ha megpróbálunk haladni a veszteségünk feldolgozásával.

👉A mai korunkban a hibázást cikinek érezzük, félünk attól, hogy a társadalom kivet bennünket, ha hibázunk. Rettegünk attól, hogy mások mit mondhatnak mit követtünk el, hogyan járultunk hozzá a társunk halálához.

Kialakult hát az az óvatos mentalitás, amelyben kerüljük azokat a helyzeteket, amikben a hiba lehetősége fennáll.

Sajnos azt is hibának azonosítjuk, ha elindulunk a feldolgozás útján, és megfogalmazódik bennünk az igény, hogy legyen egy ismét szerethető életünk. Pedig ha nem merünk hibázni, akkor sohasem fejlődhetünk.🙏

Félsz attól, hogy nem leszel képes ezt kialakítani, végig csinálni. Hogy neked nem jár ki még egyszer egy szép élet. Hogy csak elbukhatsz annak az építésében. Hogy más nem szerethetsz és téged sem szerethet más. Mert, ha igen, akkor valami hiba csúszott a rendszerbe.🙏

A gyász egy folyamat, amiben sokszor elbukunk és újra-és újra felállunk utána.

❗️A hibák, a tévedések, az elbukások tanítanak bennünket is, hiszen a hiba -a negatív visszacsatolás- kell ahhoz, hogy korrigálni tudd Te is a helyes irányt a célodhoz vezető úton. A hiba a tanulási folyamat része, ezért hibák nélkül nincs fejlődés.

❗️Mikor áll fenn a hibázás lehetősége? Hogyha új utakon járunk. Amikor fejlődésünk érdekében kilépünk a már jól ismert, kényelmes komfortzónánkból.

❗️Amikor a valódi célunk elérésén munkálkodva először még irányt tévesztünk, majd egyre pontosabban és pontosabban irányozzuk be a célt.

❗️A hiba segít. Minden egyes alkalommal segít pontosítani az irányt, hogy következőre elérhessük a célunkat.

A korábbi magyar kulturális hatások és veszteségok, – az áldozati mentalitás, a pénzhez tartozó negatív képzettársítás, az instant, rövid célú örömök keresése és a hibáktól való félelem – hosszú évszázadok alatt nyomta rá bélyegét a magyar „néplélekre”. Ha magunkba nézünk, mind megtalálható bennünk is valamilyen mértékben – attól függően, hogy hol tartunk a tudatosság szintjén.

💜Könnyű idők még nem hoztak erős embereket. Mondják, hogy nehéz helyzetek kellenek ahhoz, hogy valaki meg tudjon erősödni. Ha csak valahogy túlélsz, akár özvegyként éled meg nap, mint nap azt, hogy csak túl szeretnéd élni ezt a napot, akár a fejlődésedben nem mersz új utakat próbálni, mert félsz a hibáktól, a megszégyenüléstől, akár Te is úgy gondolod, hogy instant örömökkel halmozod el magad, csakhogy végre egy kis „nyugalom” legyen, azzal csak megállítod magad a fejlődésben.

Pedig a szenvedésedet, minden nehézséget fel tudod használni saját fejlődésedre.

💜Ha nehéz az özvegységet megélni, nehéz a hiányt leküzdeni, nehéz a körülötted lévőkkel a kapcsolat, ez mind-mind lehetőség Neked, hogy átlépd a határaidat, meghaladd magadat.

💜Minden nehéz helyzet csak tanítani szeretne valamit. Nem küzdeni kell ellene, hanem beleengedni magadat és megismerni a mozgató rugóit, fejlődésedre fordítani az energiáit. Az élet elsődleges célja saját magunk (és ezzel párhuzamosan szűkebb (majd tágabb) környezetünk) fejlesztése, hogy felszabadítsuk magunkat belső elakadásainktól, akár kulturális lenyomatok, akár személyes sors-lenyomatok is a problémáink okozói.

Te is kaptál már rengeteg terhet ebben az életben, épp ideje lenne a regenerálódásnak, és hogy saját hasznodra és fejlődésedre fordítsd mindezt.

Ha nincs ötleted, hogy hogyan is tehetnéd ezt meg, hogyan fordítsd meg az életed most, hogy egyedül maradtál a társad nélkül, vagy hogyan szabadulj meg a téged nyomasztó terhektől, írj rám, megpróbálok mielőbb válaszolni és segíteni eligazodni. A belső elakadások – amint látod -nem biztos, hogy a Te személyes elakadásaid – mégis tudsz tenni ellene. Végy példát a népmese hősről: egy életem, egy halálom, ezt a próbát én kiállom! 🙂

Légy bátor és merj segítséget kérni – ha meg nem élsz ezzel a lehetőséggel, akkor továbbra is sajnos áldozati szerepben maradsz a gyászban és a napi túlélés lesz a célod, ahelyett, hogy egy ismét szerethető életet építenél. 💜

—————————————-

Mi az a 4 legfőbb magyar kulturális sajátosság, ami mély nyomot hagyott a veszteségfeldolgozásban a magyar néplélekben és ezzel erőteljes befolyásolja az özvegyi gyász feldolgozását az özvegyi gyászfolymatra. 

Ha szeretnéd megérteni, hogyan befolyásolja bennünk az elmúlt többszáz év történelmének elnyomása és ez hogyan befolyásolja a te özvegyi gyász feldolgozásaodat, akkor nézd meg az eheti 4 részes videósorozatomat. 

Bemutatom neked a héten azt a magyar magyar kulturális hatások és veszteség, amelynek a feltörése a te özvegyi gyász feldolgozásaodat is gyökeresen meg tudja változtatni. 

Ha fel akarod ismerni a társadalmi mintákat és hatásukat a gyászra  a gyászról, akkor előtte azt kell megértened, hogy mi az, ami formálta ezt a gondolkodást…

A magyar emberek történelmét igen precízen vissza tudjuk vezetni több ezer évet. Máris itt van az első lépés a megfejtéshez: értelmezned kell, hogy mik voltak a legfőbb történelmi események és ezeknek milyen lenyomatai vannak a mai emberekben. Valamint azt is, hogy ezek hogyan akadályoznak egy özvegyi gyász feldolgozásaot. Hogyan alakítják ki a GYÁSZBLOKKOT. 

Persze ehhez nem kell valóban több ezer évet visszamenned és minden eseményt számbavenned, ha csak az elmúlt pár száz év fő hatásait vizsgálod, már rengeteget megérthetsz a működésünkből.

És ha érted ezt a működést, akkor végre arra is ráláthatsz, hogyan tudsz ezen működés, ezen “kultúrális kód” mentén változást elérni a saját özvegyi gyász feldolgozásaodban. 

Gyakorlatilag ezen 4 kód ismerete nélkül szinte lehetetlen felismerni mi akadályoz téged a fejlődésben, miért akadsz el a gyászfolymatodban. 

Miért csak panaszkodsz, miért a túlélésre törekszel akár évek múltán is.