Rólam


Gyászfeldozás özvegyként

Amikor a férjem, Attila, meghalt úgy éreztem mindennek vége, annyira nagy volt a fájdalom és a keserűség bennem, hogy nem hittem el, hogy a gyászt, a veszteséget túl lehet élni, ebből lehet egy új, egy másik életet építeni, amit szeretni fogok a gyerekeimmel együtt. Nagyon nehezen hittem el, hogy feldolgozható. Szerettem volna hinni, hogy csökkenthető a fájdalom a gyászban. A veszteségemben napról napra kerestem hogyan lesz könnyebb a fájdalom, hogyan lesz elviselhető a magány, a hiányérzet, az űr, ami keletkezett az életemben.

Jártam kineziológushoz, kértem pszichológus segítségét a feldolgozásához, segítettek mind a ketten. Rengeteg testi tünetem volt a gyászban, azt gondolom, hogy voltak kóros gyászreakcióim. Féltem, rettegtem, hogy elakadhatok a folyamatban. Sokkal inkább azt láttam, hogy milyen tényezők nehezítik a gyász folyamatát, mint az, hogy mi tehetné a gyászmunkámat könnyebbé. Őszíntén a gyászról azt mondanám, hogy egy nagyon összetett folyamat, egy társ elvesztése az egyik legfájdalmasabbb megtapasztalás az életben és az, hogy mi zajlik le bennünk egy veszteségélmény hatására kiszámíthatatlan. Nem tudtam mennyi ideig tart a gyász, vannak-e szakaszai a gyásznak, kerestem, kutattam mi nyújthat vígaszt a léleknek a veszteségben.

Sokan azt mondták, hogy hamar megtaláltam a kiutat a gyászból. Igen, így tünt kívülről. Nem mondtam el senkinek sem, hogy mennyire összetört a szívem, a lelkem, hogy azt, akit a legjobban szerettem, akivel le akartam élni az életemet, akivel terveink voltak az már nincs többé, hogy a napok kilátástalanok, csak eltelnek, és én rettegek minden percben az előttem álló jövőtől. Hogyan fogom túlélni a gyerekeimmel, milyen jövőjük lesz, hogyan lehet Apa nélkül felnőni, honnan lesz erőm ehhez. Ki fog nekünk segíteni? Mit jelent gyászolni? Hogyan lehet túlélni egy szeretett személy elvesztését?

Milyen szörnyű szó az, hogy özvegy, mennyire utálom, mennyire kiúttalan, rossz jelentése van, komor, szomorú és megbélyegző. Semmi lágyság nincs ebben a szóban, ami egy kicsit enyhítene legalább a gyászoló lelkemen, könnyebbé tenné a fájdalmat. Nem tudtam mit jelent a gyászmunka, nem értettem igazán hogyan kell dolgozni rajta. Éreztem, tudtam, megtapasztaltam, hogy a gyász lélektani folyamata komplikált, lassú munka, sok megtorpanással, időnként elakadással közben.

Szerettem volna még boldog lenni, hinni az életben és abban, hogy nemcsak ezt az egy boldogságot kaptam, ennél többet érdemelhetek. Nem volt több ötletem, hogy kitől kérhetnék segítséget a gyász feldogozásában, így önmagamat fejlesztettem, tanultam, legfőképpen arról, hogy mi határozza meg a gondolatainkat, érzéseinket, mitől függenek a cselekedeteim, eredményeim és ezek az özvegységemben hogyan segítenek.

Hogyan tudom elfogadni, hogy özvegy lettem, hogyan tudok barátságot kötni vele és nem csak taszítani, eltolni önmagamtól a jelen állapotomat. Hogyan tudok minél több időt a jelenben tölteni, és egyre kevesebbet a múltban és jövőben, kis lépéseket tenni, haladni a feladataimmal, kilábalni a gyászból, a reménytelenségből.

Majd rátaláltam a lifecoachingra / életvezetési tanácsadásra, ahol a tanulmányaim során rájöttem, hogy saját magam gyásztanácsadója voltam, rengeteg a gyász feldolgozását segítő technikát, módszert alakítottam ki, ami segített, amivel haladtam, amely tecknikák segítettek nekem kigyógyulni a gyászból, előrelépkedtem és felépítettem azt az életet, amit megszerettem, amiben megtaláltam a helyem és a gyerekeim is biztonságban érzik magukat.

Elvégeztem talán a világon elérhető egyik legjobb Életvezetési Tanácsadó tanfolyamot, Tony Robbinsnál, aki a modern lifecoaching alapítója és azt tűztem ki célul, hogy gyászoló anyukáknak özvegyeknek szeretnék segíteni, nektek özvegy Anyukák és Apukák, hogy higgyetek abban, hogy túl lehet élni, hogy lehet fejlődni, van kiút a gyászból egy új és szép élet irányába. Van élet és lehetőség egy társ elvesztése után. Ha én ki tudtam gyógyulni a gyászból, akkor neked is menni fog.

Gyászfeldolgozást David Kesslertől tanultam, akinek a munkássága megigézett, rengeteg veszteségfeldolgozó technikát sajátítottam el tőle. A gyászmunka területén ő Tony Robbinshoz hasonlóan, aki az életvezetési tanácsadásban, David Kessler a gyászfeldolgozásban egy meghatározó ikon a világban.

Napi szinten igyekszem minimum 90 percet tanulással, önfejlesztéssel tölteni, hiszem, hogy ez segít abban, hogy folyamatosan kiválóan érezzem magam és újabb -és újabb  veszteségfeldolgozó technikákat sajátítsak el, amivel segíteni tudok nektek a feldolgozásában.

Az üzleti világban 25 éve nagyvállalati környezetben dolgozom, az utolsó 10 évet business coachként, mentorként, karrier tanácsadóként töltöttem.



 

Megtanultam erősebbnek látni magam, amiatt, amin  keresztülmentem, ahelyett, hogy okként használtam volna arra, hogy abbahagyjam az álmodozást. Engedd meg, hogy megkérdezzem, hol leszel egy év múlva, ha semmi nem változik?